A magam részéről napi 10-12 órát dolgozom szerelemből, de mostanában fáradékonynak érzem magam. Semmi okom a panaszra, mondogatom magamnak, azt csinálom, amit a világon legjobban szeretek, nem bánom, hogy a hétvégeket, kevés kivétellel a számítógép előtt töltöm.

De akkor mitől vagyok fáradt? Attól, magyarázzák többen (egy külsős mindig hamarabb meglátja a probléma kulcsát), hogy hiába a szerelem, mégiscsak monoton dolog egész nap ugyanazt csinálni, meg kellene törni ezt az egyhangúságot valamivel ajánlották, hát megtörtem.

Elhatároztam, hogy reggelente futni fogok, és a nap közepébe is mindig beteszek valamilyen programot, amivel kizökkentem magam az egyhangúságból. Jobb erőben leszek, kevesebbet fog fájni a hátam, nyakam, vállam és fizikialag is jobban elfáradok. Szóval egyik napról a másikra belevágtam, ahogy minden másba is az életem során, legyen szó kis vagy jó dologról…

Nincs könnyű természetem, állapítom meg gyakorta, akár az új szokásaimat figyelve is, és azt hiszem soha nem is volt. Öntörvényű vagyok, a magam feje után megyek, szeretem érezni azt a mindent átható, bizsergető érzést, ami akkor járja át a sejtjeimet, amikor önállóan, tudatosan döntést hozok. Szeretek dönteni, nem túlgondolkodni dolgokat, hanem a józan eszemet használni, és igen, néha úgy is döntök, hogy az életnek több hitet, bizalmat szavazok, mint mások, de akkor is tudatában vagyok döntésemnek. Vakmerő vagyok, mondaná a volt férjem, és az összes többi kapcsolatom... Mit tegyek? Ilyen vagyok!

Anyukám mesélte egyszer, hogy új vezető-helyettes érkezett az óvódába ahol dolgozott, egy dinamikus, felforgató fajta természetű… - Semmi nem volt neki jó úgy, ahogy addig volt – mondta - nem szeretett kompromisszumot kötni, alkalmazkodni mozdíthatatlannak tűnő szokásokhoz, lustaságból meghagyni dolgokat, ráadásul mindenről meg volt a maga véleménye. Senki nem szerette, csak én – idézi mosolyogva - téged láttalak benne, a te nyughatatlan, örökmozgó, makacs természeted. Te forgatod fel egyik pillanatról a másikra az életet, ha úgy gondolod, hogy úgy lesz jó, kikészíted az embert, és nem törődsz vele, ha meg vagy róla győződve, hogy jó a döntés, majd hozzászokik mindenki más is…

• döntés életmesék félelem hozzáállás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!