A fast fashion igazi arca

Szinte nap mint nap vásárolunk ezekben a boltokban, magától értetődőnek vesszük a létezésüket. Hetente válogathatunk újabb és újabb holmik között, az árak pedig az átlagember számára is megfizethetőek. Diákmunkások tömkelege kap itt állást. Ez eddig egészen pozitívnak tűnik. De mivel is jár valójában ezeknek a cégeknek a létezése, sikere?

Állati jogok

Az első kérdés, ami egy hozzám hasonló állatmániás fejében megfordulhat ennek kapcsán: vajon hány állat szenvedhet azért, hogy nekem legyen például egy angóra pulóverem? Az angóra rendkívül hasznos anyag, mert természetes és selymes anyag révén legalább olyan meleg, mint a gyapjú, de a szálak kisebb átmérője révén sokkal puhább, így kényelmesebb viselet Emellett olcsó is. De kik fizetnek meg ezért? Ezer meg ezer édes, bolyhos, nyuszi, akiket embertelen körülmények között tartanak, nyírnak, majd végeznek ki. És ez csak egy példa, hiszen nincsen jobb dolga a selyemhernyóknak, vagy a merinó juhoknak sem.

A Peta szőrme ellenes kampánya

Tehát meg kell fontolnunk, hogy magunkra szeretnénk-e venni egy olyan ruhadarabot, ami több élőlény életébe került. Aztán át kell gondolnunk azt a tényt, hogy ha ilyen ruhát nem is vásárolunk-e meg, továbbra is vásárolunk-e azoktól a cégektől, akik ezeket gyártják. Szerencsére apróbb lépések folyamatosan történnek annak érdekében, hogy visszaszorítsák, majd - hosszú évtizedek alatt - megszüntessék, az ilyen állatkínzással járó tevékenységeket. Például 2013-ban több nagy cég (mint az ASOS, Zara, Marks & Spencer, H&M) is aláírt egy szerződést, melyben visszautasítja az ellenőrizetlen, vagy éppen köztudottan rossz körülmények között tartott angóra nyulaktól származó szőrt.

Környezetszennyezés

Gondoljunk bele abba, egy több ezer embert, napi 10-14 órában foglalkoztató gyár mennyi energiát használ fel áramra, (jó esetben) fűtésre. De a ruhaiparban nem csak az így kibocsátott káros anyagokkal kell számolnunk. A szabás-varrás folyamatából maradt feleslegtől kezdve az ide-oda (gyárból a központba, onnan a boltokba, és még ki tudja, honnan hova) szállításkor elhasznált üzemanyagon át, a pamut permetezésével a levegőbe és földbe jutó vegyszerekig mind-mind a bolygónkat szennyezik.

Környezetbarát módon termesztett gyapot

Az Ethical Consumer oldalán érdekes összehasonlítást találunk, ahol a legnépszerűbb fast fashion márkákat értékelik megadott szempontok (környezet, állatok, dolgozók, politika, termékminőség) alapján, egy 20-as skálán. Először is szomorú tény, hogy a legmagasabb elért pontszám mindössze 10,5 a 20-ból. Másodszor nagyon érdekes, hogy ezt a Zara birtokolja. Hiszen a H&M évek óta zöld cégnek mondja magát: létrehozta a Conscious Collection-t („tudatos kollekció”), organikus pamutot használ, spórol a vízzel, 2018-ra pedig az összes munkásának olyan fizetést ígér, amelyből valóban meg lehet élni. Bár megkérdőjelezhető, hogy valóban „csak” ennyit tudna-e megtenni egy ekkora vállalat a földért és a dolgozóiért (hiszen nem az lenne az alapvető, hogy olyan fizetést biztosít, amelyből meg lehet élni?!), de a szándék megvan. Talán ez az első lépés egy élhetőbb világ felé.

A Guerra de la Paz nevű művészduó figyelemfelkeltő alkotása

Olcsó munkaerő

Rendkívül bonyolult kérdés. Egyrészt azok az emberek, akik az ilyen gyárakban dolgoznak, általában örülnek a lehetőségnek, hiszen másként munkanélküliek lennének, tehát akár még hasznosnak is mondhatnánk ezt a lehetőséget. De sajnos több okunk is van arra, hogy mégse könyvelhessük el az óriáscégeket jófiúkként.

Bangladesi nő munka közben

A leginkább köztudott tény, hogy az itt dolgozó kétkezi munkások (akiknek nagy százaléka nő) igazságtalanul alacsony fizetést kapnak. Napi 10-14 órában dolgoznak, elképesztő tempóban, évi 300 napon, hogy megkeressék azt a minimális pénzt, amiből legalább a családjukat el tudják tartani. Emellett a munkakörülmények is szörnyűek. Nem csak az épületek állapota, de a menekülő útvonalak, tűzbiztonsági készülékek is elhanyagoltak az ilyen épületekben. Erről tanúskodik a 2013 áprilisában bekövetkezett katasztrófa is, amikor a bangladesi Dhaka tartományban egy gyár egyik pillanatról a másikra összeomlott, maga alá temetve több ezer embert. Ez a katasztrófa nyitotta fel (ha csak résnyire is) az ország és a nyugati megrendelők szemét. Az elmúlt két évben állítólag több cég is tett lépéseket a javítás érdekében, de kételkedem benne, hogy érdemi változást tudtak volna elérni. Felmerül tehát egy újabb morális kérdés: ha nem veszem meg ezeknek a gyártóknak a ruháit, akkor a szegény emberek munkalehetőségét veszem el, vagy a jogaikért állok ki?

Politikai befolyás

Azáltal, hogy ezek az óriásvállalatok ilyen mennyiségű tőkére tesznek szert, egyértelmű, hogy tulajdonosaik, igazgatóik gazdag, ezáltal befolyásos emberekké válnak. Amanico Ortega, az Inditex alapítója és tulajdonosa (mely cégcsoporthoz tartozik például a Zara, a Pull&Bear, a Bershka, az Oysho és még rengeteg más ismert név) 2011-ben a világ 7. leggazdagabb embere volt. Mára a 4. helyre „küzdötte” fel magát. Emellett Spanyolország legtehetősebb embere, mint ahogy a H&M alapítója is az saját hazájában, Svédországban. Nem csoda, ha felmerül bennünk a kérdés: ezek az üzletemberek vajon milyen ráhatással vannak a világ alakulására? Hiszen manapság minden eladó, nekik pedig mindenre van pénzük…

Mi a megoldás?

Őszintén? Miután kicsit beleástam magam a témába, én úgy gondolom, olyan nincs. Na, jó, néhány apró lépést talán mégis megtehet mindenki. Helyi vállalkozásokat, hazai tervezőket sosem árt támogatni. A legtöbben odafigyelnek arra, honnan érkezik az általuk felhasznált textil, a ruháikat pedig kis üzemekben, normális fizetésért dolgozó varrónők, vagy maguk a designerek rakják össze.

NANA’S - megfizethető ár, hazai vállalkozás

Az ASOS-nak is van egy „Green Room” nevezetű gyűjteménye, amellyel az ilyen elvekkel vásárló közönségnek szeretnének eleget tenni. Én mindig is kedveltem a használtruha boltokat. Nem csak árban kedvezőek, de gyakran márkás, minőségi holmikat találni náluk. Ha igazán tudatosan szeretnénk vásárolni, még ezen belül is megválogathatjuk, milyen márkákat, milyen anyagokat veszünk meg. Ezen kívül pedig sok-sok utánajárással megtalálhatjuk a számunkra legmegfelelőbb boltot, amely törődik a környezettel, az állatokkal és az emberekkel egyaránt, és nem egy cégóriás kezében van. És hogy ezek után nagy ívben elkerülöm-e a plázák üzleteit? Magam sem tudom. Szeretném, de nem tudom, túl tudok-e lépni a fogyasztói társadalom nyomásán. Az biztos, hogy jobban odafigyelek majd, mit, mennyit és hol vásárolok. Aztán majd kialakul...

Szabó Hédi