A család nemzetközi napja

 

A XXI. századi családmodell merőben eltér a klasszikus értelemben vett család fogalmától. A mai modern társadalomban már jól ismert és elfogadott az élettársi viszony, és a házasságok többsége sem egy életre köttetik ma már. Csökken a házasodási kedv, melynek tényét felmérések tömkelege támasztja alá, és ezzel együtt rohamosan nő az elváltak vagy az együtt maradó, de kapcsolatokban szegény családok száma. A változás okait kereshetjük a felgyorsult életvitelünkben, köszönhetjük a rohanó stressztől duzzadó világnak, a társadalmi elvárásoknak, a karrierista szemléletű munkahelyeknek, vagy bármire, de valójában az egyéntől, tehát tőlünk függ merre halad a saját, és családunk élete, jövője. A családalapítás általában az esküvővel indul, ahol megszületik és kimondásra kerül az elhatározás, a szent fogadalom, hogy örökre együtt marad a pár, és életük végéig közösen képzelik el a jövőjüket. Jóban, rosszban, betegségben, szegénységben. Aztán jönnek a hétköznapok, a rohanás, a gyermekáldás, az otthonteremtés, a mindennapi gondok, az egyre hangosabbak a veszekedések. Kemény munkát igényel, hogy a család valóban család maradjon, és ne hulljon egyénekre. De az életben leginkább ezért érdemes küzdenünk.

 

 

“Otthont építesz... gyűjtesz rá, megveszed az építőanyagokat, mestereket keresel, terveztetsz, tervezel, szervezel, és végül felépül. Életed legnagyobb vállalkozása. Amire annyit készültél, amiről annyit álmodoztál. És mégsem otthont építettél. Csak házat. Mert az otthont nem a házban találod meg. Nem a falak között, nem a tető alatt. Valahol egészen másutt. A Másik lelkében. Ő lesz házadban az igazi otthon.” - Csitáry-Hock Tamás

 

Szólj hozzá a cikkhez