A csábítás elmélete 5. rész
A nőnél rémisztőbb lény nem létezik!
A férfi szinte legyőzhetetlen! Megküzd a hétfejű sárkánnyal a mesében, a főnökével a munkahelyén, a legvadabb állattal; ha a helyzet úgy kívánja, háborúba megy, nem fél senkitől, jöjjön bárki, kivéve a nőt!
– Te jó ég, még mennyire! A nő az egyetlen lény a világegyetemben, aki képes minden szinten fájdalmat okozni nekünk, férfiaknak. Bármilyen hihetetlen, sokkal sérülékenyebbek vagyunk nálatok. Kezdjük a kommunikációnál! A férfi nem bonyolult: egy ON/OFF gomb megnyomásával működik, ennek megfelelően egyszerűek a dolgok a számunkra. Velünk ellenben ti, nők elképzelhetetlenül árnyaltan fogalmaztok. Benneteket hallgatva újra és újra elveszünk a sorok között, a részletek minden másodpercben tévútra vezetnek, egészen egyszerűen nem értjük, mit akartok. Halljuk, amit mondtok, de értelmezni nem tudjuk. Ami nem fekete-fehér, vagy nem elég direkt, az számunkra megfejthetetlen. A dolgok megmagyarázásánál pedig a maradék lelkesedésünket is elvesztjük, mert végképp nem értjük a folyamatot és azt, hogy mit kellene tennünk, mit vártok el tőlünk. Nekünk elég, ha tőmondatokban, a lehető legegyszerűbb megfogalmazásban tudtunkra adjátok az elvárásaitokat, és a csillagos eget is lehozzuk, ha épp az kell, megküzdünk bárkivel és bármivel – de könyörögve kérünk benneteket, ne bonyolítsátok túl, ne fűzzetek a mondandótokhoz még három-négy kiegészítő mondatot!
Bár fizikailag jóval erősebbek vagyunk nálatok, lelkileg bizonytalanabbak, védtelenebbek. Egy férfinak, legyen bár a világ leggazdagabb, legsikeresebb embere, s kapjon a világtól megannyi elismerést, soha nincs elég önbizalma egy nő „megszerzéséhez”. Soha el nem múló csodálattal tekintünk arra a tényre, hogy egy nőnek kellhetünk. Egy szép nővel való kapcsolat pedig, ha megvalósul is, s kézzel fogható valósággá válik, érthetetlen, szinte elfogadhatatlan egy férfi számára.
Hogyan kellhet egy olyan finom, minden szinten bonyolult, tökéletes teremtménynek, mint a nő, egy férfi? Nem hiszünk nektek ez ügyben sem, mert a mi egyszerű szempontjaink alapján nem logikus, hogy az a kevés, amit mi belül gondolunk magunkról, tényleg elég nektek. És egyáltalán, merül fel a további kérdés, bármire is vagyunk képesek: szükségetek van ránk? Kellünk nektek? Ti mindent megteremtetek magatoknak, ha akartok – hol vagyunk mi ehhez, hol illeszkedünk mi a ti bonyolult rendszeretekbe?
A finom illatotokhoz, a gyönyörű bőrötökhöz, a csinos megjelenésetekhez hogy érhetne fel egyetlen férfi a maga egyszerűségében? Nem látjátok, hogy képtelenek vagyunk felvenni veletek a ritmust, nemhogy a versenyt? Leköröztök minket az élet minden területén!
Ha hiszitek, ha nem, mi is őrzünk magunkban sérelmeket, nem is keveset, de nem mutathatjuk ki, hisz milyen férfi az, aki gyengének mutatkozik?! Mert legyünk egyszerre vadállatok, védjünk meg benneteket, de bújjunk hozzátok egy másik pillanatban, legyünk kedvesek vagy mogorvák, ha épp arra vágytok, jóképűek vagy rosszarcúak, mikor mihez van kedvetek?! Hát nem értitek, hogy nem értjük, mit akartok tőlünk?
(Agatha Seymour)
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez