Csak egy boldog nőt lehet boldoggá tenni!

Addig azonban teljesen felesleges a férfival való helyes kommunikációba belefogni, amíg a nő nincs tisztában saját vágyaival, s azzal a ténnyel, hogy nem a férfitól lesz boldog.

Ugyanis csak az a nő vonzza be magának a megfelelő férfit, aki érzi saját erejét, aki tudja, hogy alapjáraton mi teszi boldoggá, és meg is teremti a maga boldogságfaktorait. Legyen ez bármi: zenehallgatás, amit esténként megenged magának, egy finom fürdő arcpakolással, magazinolvasgatás és kávézás reggel az erkélyen, szóval egészen apró dolgok, amiknél el lehet kezdeni boldogságunk építését. Ez az első lépés, amit meg kell tanulnunk: megengedni magunknak, hogy jól érezzük magunkat. Ha egy percig is úgy érezzük, hogy szükségünk van egy férfira ahhoz, hogy boldogok legyünk, sosem fog ránk találni a boldogság!

Hányszor fordul elő, hogy egy jó állással rendelkező nő gyerekszüléskor vagy házasságkötéskor háttérbe szorítja az igényeit, hogy a gyerekeinek és a férjének mindent megadhasson, aminek teljesen logikusan az a vége, hogy mindenki elégedetlen. Ahogy mondtam, a férfiak a boldog nőket szeretik – de mi történik azzal a bizonyos boldog nővel, aki ügyvédből, orvosból, grafikusból, tanárból  stb. „háztartásbeli” lesz? A nő egy saját maga által összetákolt börtönbe vonul, hogy a család minden tagjának vélt és valós igényeit kielégítse, s ezzel háttérbe szorítja saját vágyait. Egész nap otthon van, megállás nélkül dolgozik, szervez, s egy pillanatnyi ideje sincs magára.

A férfi sosem látja boldognak, annak ellenére, hogy mindenben a  felesége kívánságát teljesíti, érte és a családért dolgozik, él-hal, s ez irányú felháborodását olykor ki is fejezi… S őszintén szólva joggal teszi fel a kérdést: mi a fenét kellene még tennie ahhoz, hogy legalább néha mosolyogni lássa a feleségét, s hogy olykor csinos ruha is megforduljon rajta? Hát semmi sem elég?

A gyerekek azt tanulják meg, hogy a nő dolga kompromisszumot kötni, hogy soha nem kaphatja meg, amire a lelke mélyén vágyik, s egész életében a férfit és a gyerekeit szolgálja. A barátok, barátnők állandóan csak a panaszkodást hallgatják, ha egyáltalán  van ideje a nőnek telefonálni.

A szörnyű az egészben az, hogy mi magunk is úgy érezzük mindeközben, hogy bizonyára velünk van valami gond, amiért ebben az „idilli” helyzetben boldogtalanok vagyunk. S ettől egyre rosszabbul és rosszabbul érezzük magunkat.

Ez történik akkor, ha egy nő a férfi kezébe helyezi boldogsága kulcsát, és tőle várja a megoldást, miközben ő maga semmit sem tesz a boldog mindennapjaiért. Egy boldog nőt  ugyanis nem kell megmenteni: egy boldog nő élvezi az életét, és a férfival való közös is életet is magasabb szintre tudja emelni mindenki legnagyobb örömére!

• csábítás elmélete

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!