Pár hónappal ezelőtt találkoztam először az új Sorentoval, így aki követi az oldalunkat, láthatott is pár fényképet, amit azon nyomban lőttem a KIA új modelljéről. Nehéz szavakkal leírni azt a benyomást, amit akkor érzünk, ha az új Sorento mellett állunk, vagy tovább megyek, beleülünk. Az első gondolatunk valószínűleg az lesz, hogy ez tényleg egy KIA? És a válasz az, hogy nem csak egy KIA, hanem maga a KIA. Ahonnan jött, ameddig eljutott ez a márka az elmúlt 15-20 évben, annak ez a modell a megtestesítője.

Útkeresés, minőségi fejlődés, digitalizáció, környezettudatosság. Ezek lehetnének a képzeletbeli mérföldkövet, amelyek a negyedik generációig vitték a típust.

Az első generációs Sorento 2002-ben került piacra egy hagyományos teherautó alvázra épülő SUV modellként. Önálló karaktert kevéssé találhattunk abban a modellben. Sokkal inkább azon lehetett gondolkozni, hogy mennyire hasonlít egyik vagy másik európai versenytársra. De abban az időben a KIA teljesen más volt még, mint most 19 évvel később.
A második generáció, már mondhatjuk azt, hogy a fordulat, a korszakalkotó, formabontó Cee’d bemutatása után, 2009-ben jelent meg. Annyi újdonság volt már ebben a típusban, hogy felmerült az is, hogy a modell nem Sorento néven folytatja a pályafutását.

A most megjelent vadonatúj Sorento a 2014-ben megjelent harmadik generációt váltja. Ez utóbbinak a ráncfelvarrást követő változatát is volt szerencsénk tesztelni nagyjából egy évvel ezelőtt, 2,2 dízel változatban. Határozottan pozitív tapasztalatokkal adtam vissza az autót az importőrnek és nyugtáztam magamban, hogy igen, a KIA nagyon jó úton halad a márkaépítésben, minőségben. Akkor már tudvalevő volt, hogy érkezik az új Sorento, de csak alaposan eltakart kémfotók szivárogtak ki akkortájt. Így csak arra lehetett következtetni, hogy az új X Ceed dizájn és belsőépítészeti vonalát fogja követni a márka. Ami határozottan elismerésre méltó, teljesen pariban van a versenytársakkal.

Hát nem így történt!

A KIA úgy döntött, hogy rátesz egy, akarom mondani, egy csomó lapáttal. Nem áll be a sorba és nem csak egy korszerű családi SUV-t készített, hanem az új modellel gyakorlatilag új szintre emelte azt, amit eddig bárki a KIA-ról gondolt. Tényleg nem túlzok. Az új KIA Sorento döbbenetesen jó lett. A változás pedig az előző generációhoz képest körülbelül annyi, mint az első és a második között volt. A kétkedőket meg szeretném nyugtatni, igen, van jobb autó a piacon a KIA Sorentonál, a fő különbség ezek és a most tesztelt modell között az árcédula. Ugyanis amire igaz az előző állítás az legalább 50%-kal drágább. De itt nem egyszerűen egy jó ár/érték arányú családi SUV-ről beszélünk, hanem egy felső kategóriás, néhány esetben prémium szintet súroló autóról, amelyre persze azt mondani, hogy olcsó, bántó lenne a magyar átlagjövedelemmel rendelkezők számára, de ha az hazai árakat megvizsgáljuk, akkor rá fogunk jönni, hogy igencsak kedvező ajánlat.

Az európai léptékekhez képest az autó hatalmas lett. 4,8 méter hosszával, karakteres vonalaival tekintélyt parancsoló a megjelenése. Nem véletlen, hogy az öreg kontinenshez méreteihez hasonlítottam az autót. Stílusáról és bizonyos pontjairól ugyanis az árulkodik, hogy elsősorban nem ide, hanem inkább az új világ vásárlóinak szánták a modellt. A frontrész vonalairól ez kevéssé derül ki. A LED-es lámpák belső vonalai, a hatalmas, a korábbi KIA modellekhez képest enyhén átrajzolt hűtőrács teljesen megfelel az itteni ízlésnek is. Szerintem határozottan szép és vagány az autó megjelenése ebből az irányból.
Az autó övvonala markáns, a krómozott üvegkeretek szépen illeszkednek az autó stílusához, megjelenéséhez. Az alumíniummal borított fellépő küszöb nem feltétlenül szükséges, talán még néha kényelmetlen is, amikor ki akarunk szállni az autóból, de az biztos, hogy a vagányság és robosztusság faktort jócskán fokozza, illetve ez a kiegészítő már az előző szériában is megjelent, ezzel is fémjelezve a típust.

Az autó hátsó része a hazai ízlésvilág számára mindenképpen egyedi. A jobb és baloldalon kettéosztott, álló formájú piros lámpák egyértelműen az amerikai piacon simulnak bele a hétköznapi látványvilágba. Semmiképpen nem nevezném csúnyának őket, inkább szokatlannak. Nekem, ami még nem épült bele az elfogadható kategóriába, az a VW csoportnál előszeretettel alkalmazott és most a KIA által is használt kamu dupla kipufogóvég. Mivel már nagy Audikon is látunk ilyet, nem merem azt mondani, hogy gagyi, inkább azt, hogy én személy szerint még ennek az elfogadására nem értem meg.

A csoda viszont nem kívül, hanem belül található az új Sorentoban. Nem csak újra lett néhány elem rajzolva, hanem egy kompletten más belső tér fogadja az autóba ülőt, mint a korábbi KIA modellek esetében. A digitalizáció teljesen elérte a márkát, így a műszerfal egy a kormány mögötti 12,3”-es monitorból és egy 10,25”-es a középkonzol felső részén elhelyezett érintőképernyős kijelzőből áll.

A kezelés igényel némi megszokást ugyan, de logikus a felépítése és annyi féle-fajta opciót, hangulatot, színösszeállítást lehet beállítani rajta, hogy felsorolni is nehéz lenne. Természetesen a telefonunk kitükrözhető a képernyőre, illetve másik előnye, hogy megfelelően gyors a szoftvere és nincs akadozás. Szimpatikus volt számomra, hogy nem mindenhol váltották le a hagyományos gombokat, tekerőket érintőgombokra. Ahol a kezelés kényelmesebb a régi megoldással, ott ezek megmaradtak.

A beltérben használt anyagok minősége, fajtája nagyon heterogén. Találkozhatunk ledes megvilágítású keményebb műanyaggal, zongoralakk felülettel, puha gumis tapintású anyagokkal és kiváló tapintású szép bőrözött felületekkel is. Azt nem mondhatom rá, hogy az egész a prémium szegmens anyagaival vetekszik, viszont azt mindenképpen, hogy remek az összeszerelés, barátságos, jó érzés az autóban ülni. Érdekes, egyedi rajzolatú a légbeömlők vonala. Talán ezekre is azt mondanám, hogy az amerikai ízlésvilághoz passzol jobban a fém hatásúra fényezett szögletes formavilág. A beömlők nyitása és zárása viszont egyáltalán nem szokványos, kifejezetten aranyos megoldás.

A belső térérzet alapban sem kevés, de tovább növeli a szabad tér érzetét, hogy a hagyományos váltókart egy üzemmód tekergető váltotta le. Jól működik ez a megoldás, kifejezetten mutatósra sikerült a tekerő közepén elhelyezett P gombbal. Közvetlenül mögötte egy kisebb tekerőgomb segítségével változtathatjuk meg a vezetési üzemmódot. Sportos, gazdaságos, valamint egy smart üzemmód között választhatunk, illetve további lehetőségek vannak, ha ki szeretnénk használni a négykerék hajtást, és ennek megfelelően valamilyen terepviszonyra szeretnénk konfigurálni az autót.

A belső tér és komfort nem csak az elöl helyet foglalók kiváltsága. A második üléssor is kiválóan kényelmes, számos pakolási lehetőség, plusz szellőzők találhatóak. Az opcióként rendelhető hét személyes változat esetében szokásos módon a csomagtartó terhére nyithatóak fel a harmadik üléssor székei. Rendkívül szimpatikus, hogy a tervezők az itt ülő, vélhetően gyerekekre is gondoltak. Egyrészről itt is szabályozható és vezérelhető a levegő áramlása, jutott ide is az USD csatlakozókból és pohártartókból is.  Természetesen ezen ülések használatával a csomagtér drasztikusan csökken, 179 liter marad. Viszont 5 személy esetén a tologatható második üléssornak hála akár 813 literes is lehet, ha pedig mindent lehajtunk és „teherautónak” szeretnénk használni a Sorentot, akkor 2 köbméteres teret is varázsolhatunk.

Végül, de nem utolsó sorban a meghajtásról is érdemes beszélni az új KIA esetében. A mostani kínálatban dízel, hybrid és plug-in hybrid meghajtások közül választhatunk. Tesztautónkban az öntöltős, vagy egyes márkák elnevezése szerint a full-hybrid változat volt. Ez a meghajtás egy 1,6 literes turbós benzinmotorból ás egy 60 lóerős villanymotor kettőséből áll. A két motor maximális összeteljesítménye, ahogy az autó nevéből is kiderül, 230 lóerő és 360Nm nyomaték leadására képes. Nem gondolom, hogy versenygép lesz tőle a Sorento, de nagyon tisztességesen viszi a méretes, 2 tonnás autót ez a párosítás. Bőségesen elegendő átlagos használat mellett és még arra is lehetőséget ad, hogy szükség esetén komolyabbat gyorsuljunk. Mindezek mellett pedig a fogyasztás döbbenetesen alacsony. Vegyes használat mellett nem fogyasztott többet 7,3 liternél a jókora méretű négykerékmeghajtásos terepjáró. Abban is biztos vagyok, hogy több városi közlekedéssel és a kifejezetten élvezetes sport fokozat mellőzésével simán elérhető a 6-6,5 literes átlag.

A Sorento kiváló példája annak, amit a Kia elért az évek során. Jól mutatja, hogy kitartó piaci munkával, a fogyasztói igények megismerésével 20-30 éve alatt csodákat lehet elérni. Aki pedig Sorentoba ül és vezeti, az csodát fog látni.

• kia sorento kia sorento 230 hybrid teszt sorento 2021 teszt sorento hybrid teszt sorento teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!