Folyamatosan útkereszteződéseknél járunk. Problémákkal szembesülünk. Ha nem találunk időben megoldást, nem érjük el céljainkat. Nem tudjuk pontosan, hogyan oldjuk meg gondjainkat, de azt tudjuk, hogy könnyebb lenne, ha nem lennének olyan emberek körülöttünk, akikkel nehéz szót érteni, akikről tudjuk, hogy úgysem tudjuk őket meggyőzni.

Amikor megszülettünk, semmit nem tudtunk a világról, majd gyorsan tanultunk, főleg azoktól, akik bennünket körülvettek, és azokból a tapasztalatokból, amiken keresztül mentünk. Ezek nyomán kialakítottuk nézőpontunkat, gondolkodási sémáinkat. Majd később találkozunk olyan emberekkel, akik merőben más tapasztalatok alapján nagyon eltérő meggyőződéseket képviselnek, és úgy tűnik, mintha szakadék lenne közöttünk… Hogyan tudjuk együttműködésre ösztönözni őket?

1. Igyekezzünk közös alapot teremteni

"Különbözően látunk dolgokat. Ez jó. Tudod, amikor újszülöttek voltunk, semmiről sem volt még véleményünk. Szüleink és mások megmondták, mi jó, mi rossz. Majd ahogy felnőttünk, még mindig hatással vannak ránk korai meggyőződéseink.” Ezzel máris közös pontot tudtunk találni, valamit, amiben hasonlóak vagyunk. A hasonlóságok megélése mindig összehozza a beszélgető feleket.

2. Ne érvekre, hanem történetekre igyekezzünk koncentrálni

“Kíváncsi lennék – ha megosztod velem – hogyan alakult ki a véleményed erről a dologról, érdekel a történeted…” Miközben a másik fél beszél, igyekezzünk elképzelni, milyen lehet az ő bőrében lenni… Ha meghallgattuk a másikat és elmondjuk a mi történetünket, igyekezzünk tényszerűek maradni. Valószínű, hogy beszélgetőtársunk nyitottan hallgat majd minket.

3. Tegyük lehetővé beszélgetőtársunk számára, hogy biztonságosan változtathasson nézőpontján

“Voltál már olyan helyzetben, hogy már nem is voltál annyira biztos a nézőpontodban, de továbbra is tartottad hozzá magad, nehogy alulmaradj a vitában? Én sokszor, de ezt most jó lenne elkerülni. Ezért, ha úgy érzem, megváltozik a véleményem, visszavonom az állításomat, tedd ugyanezt te is.” Erre nem mond nemet senki.

4. Ismerjük el a másik ember tapasztalatát

A másik ember tapasztalatát semmi értelme megkérdőjelezni, sőt ismerjük el, jelezzük, hogy megértjük. Csak a kialakult következtetést érdemes más nézőpontba helyezve láttatni, ezt is csak nagyon finoman. “Megértelek. Van egy szomszédom, akinek ugyanez a tapasztalata. De ő azt a következtetést vonta le, hogy …” „Vajon mi lehet a helyzet valójában?” Séma: “Két lehetőség van, X és Y. Tudhatjuk, melyik igaz, ha egyáltalán bármelyik?” Ez a séma segíti az indulatok elszabadulása nélküli együttes problémamegoldást.

5. Tartsuk szem előtt célunkat

“Mit is akarunk elérni?” Hidat szeretnék építeni a véleményeink között. Nekem is késznek kell lennem változtatni a nézeteimen, és tanulni valami újat a másiktól. Cél, hogy mindketten legalább is úgy álljunk fel, hogy készek legyünk folytatni az egyeztetést. Olyan emberek, akik képesek a másikat megérteni és együttműködésre ösztönözni, könnyebben viszik sikerre céljaikat.

Tomori Nóra - Karrier - boldogság

• business karrier kommunikáció

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!