Mobutu, a Közgazdász

Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu wa Za Banga („Mindenható harcos, aki kitartása és rendíthetetlen győzni akarása révén győzelmet győzelemre halmoz, és nyomában tűz gyullad.) 1930-ban született az egykori Belga-Kongóban. Mobotu kicsit kilóg eddigi diktátoraink közül, ő ugyanis, amellett, hogy fáradhatatlanul és szorgalmasan tett az afrikai túlnépesedés ellen, hírnevét inkább összeharácsolt vagyonának köszönheti. Ebből a szempontból csapatunkból őt tarthatjuk a legnagyobb koponyának. Kedves olvasóinkat megkímélnénk a Közép-Afrika hatvanas évekbeli állandó puccsainak történeteitől, koncentráljunk csak a Mobutu karrierjére. Nem mondhatnánk elveszett alaknak. Jó kapcsolatot ápolt az USA-val, amelynek ekkoriban nem voltak olyan erőteljes problémái egyes diktátorokkal szemben. Franciaországgal és Belgiummal szintén igyekezett jó viszonyt ápolni, bár mikor az utóbbi gazdasági érdekeltségeit államosította (családtagjainak kijuttatva khm.: ellopta), akkor volt némi mosolyszünet. Ellenfelei eltávolításában különös fantáziával rendelkezett. Amolyan toposzként azért a kínzás szinte mindegyiknél megjelenik, csak egyes esetekben a kínzást kivégzés, máskor előléptetés követte. Nyugodtan próbáljátok elképzelni Mobutu egykori külügyminiszterét, akit levált, megkínoztat, halálra ítéltet, felment, majd kinevezi miniszterelnöknek. Következetes politikus (volt). Szülőhelyén óriási palotákat épít, szülővárosának mindent megad, miközben az országban az elemi infrastruktúra sincs meg. Bérelt Concorde-val jár Párizsba vásárolni, ahol fogadja a szélsőségesekre akkoriban még annyira nem érzékeny baloldali Mitterand elnök is. De meglátogatta őt a belga király, I. Balduin, sőt, fogadta őt az Egyesült Államok több elnöke is. Ugyanazok, akik öreg Szaddamot már kevésbé adták.

Pol Pot

A huszadik század valószínűleg harmadik helyezett diktátora Hitler és Sztálin után. Személyesen felelős Kambodzsa sötét középkorba való juttatásáért. A legfinomabb becslések szerint is egymillió fölött lehet az áldozatainak száma, de emlegetik ennek többszörösét is. A bizonytalanság oka, hogy mindenki máshogy számol: van aki "csak" a katonái, illetve a börtöneiben meghaltakat és gyilkoltakat számolja bele, de sokan ugyanide veszik az egyszerűen éhen haltakat is.

Persze Pol Pot nem törődött apróságokkal. Ő volt az aki mindenkit kivégeztetett, akinek szemüvege volt az országban, mivel az szerinte az értelmiség jele volt (minden értelmiségivel le akart számolni). Országát a Föld legnagyobb rizstermelőjévé szándékozott tenni, ennek ellenére uralkodása idején az egész ország éhezett. Tevékenysége annyira eltávolodott a józan észtől, hogy az egyébként nem túl finomkodó rendszert futtató Vietnámnak is elege lett belőle (különösen mivel Pol Pot nagy érzékkel elkezdte kiirtani a vietnámi kisebbséget), és bevonult az országba. Pol Potot és bandáját a hegyekbe szorították, ahol még hosszú évekig tengette napjait. Ő is ágyban, párnák közt halt meg.

Moamer Kadhafi, az afrikai Don Józsi

A listánkból, ha valamelyik diktátornak egészen biztosan nincs ki mind a négy kereke, akkor az Kadhafi. A végletes stílustalanság, amivel ez az úriember öltözködik már-már nemzetközi bíróságot érne számára. Persze nem ez a legfőbb bűne.

Kadhafi nem akármilyen diktátor. Kereken negyven éve van hatalmon, ami azért valljuk be, nem kis teljesítmény. Ennyi idő alatt minden, magára valamit is adó diktátor már réges-régen tönkreverette volna magát a szomszédaival, vagy annyira kiszipolyozta volna országát, hogy a saját alattvalói koncolták volna fel. De nem. Kadhafi ügyes figura, és valamiért hihetetlen népszerű. Egyrészt, nem volt olyan hülye, hogy nála nagyobbakat támadjon meg, másrészt abban a különleges és szerencsés helyzetben volt, hogy az országában, amit el lehetett lopni, azt már megtették az elődei. Előbb a törökök, majd az olaszok, németek, angolok mutatták meg az itt élő araboknak és berbereknek, hogy milyen is az európai kultúrvilág. Most már tudják, lőszergyártásra alapul. Aztán a világháború után meg kellett tapasztalniuk, hogy a saját királyuk is a napi megélhetésére költi el az olajbevételeket, így hamar elkezdtek türelmetlenkedni. Megelégelte ezt a hadsereg is, amely 1969-ben puccsal megbuktatta a királyt, majd kikiáltotta a köztársaságot. Kadhafi egyszerű ezredesként terelgeti országát azóta is. Ha nagyobb zűrbe nem is keveredett, azért mindig sikerült valakinek a tányérjába belekotorni. Hol az USA, hol Nagy-Britannia, és szinte állandó jelleggel Izrael bajszát huzogatja. Volt neki már nukleáris programja, emberrablási ügye Carlos révén, fegyverbiznisze az IRA-val, de a leghíresebb a Lockerbie merényletben való részvétele, és a bolgár ápolónők elitélésének, majd elengedésének ügye. Ez utóbbi, a bolgár és líbiai kapcsolatok megromlása nem mondhatnánk, hogy alapjaiban rendítette volna meg a világ diplomáciáját, mindenesetre Kadhafi öreg korára láthatólag megnyugodott. Eltörölte a sokak szerint nem is létező nukleáris programját, vegyi fegyvereit megsemmisítette, és nem kívánja eltörölni Izraelt sem minden héten. Afrikában egyenesen istenítik, 2001. szeptember 11-e után elsőként ítélte az arab országok részéről a merényletet. Kadhafi természetesen nem csak vezetni tud, írni is. A Zöld könyv, melyet nyugodtan hívhatunk a káosz és a zavaros gondolkodás egyik legszebb példájának, Líbiában szinte kötelező olvasmány. Viszont eddigi összes diktátort übereli a testőrgárdája. A nevük: Amazon Gárda. Igen, nőkből áll. Negyven nő, és mindenre ki vannak képezve. Emellett az, hogy akárhova is utazik viszi magával a berber sátrát már szinte el is törpül. Hihetetlen figura.

Manuel Noriega, a kisdíler

Listánk egyik legkisstílűbb diktátorocskája Manuel Noriega tábornok. A panamai illetőségű úriember igazi megtestesítője egy Karib-tenger menti katonának. Sokoldalú. Pályája az ötvenes években kezd felfelé ívelni, mint a CIA ügynöke. Képességeivel tisztában lehettek Langley-ben, hiszen a nyolcvanas évektől az USA egyre nagyobb szerepet szánt neki a kulcsfontosságú állam életében. Viszont emberünk addigra már tán túl sokat szippanthatott az általa is forgalmazott kábítószerből, és nem csak Panamát, hanem a környezetét is annyira bizonytalan állapotba sodorta, hogy az már átlépte a demokráciára oly érzékeny USA ingerküszöbét is, amely inkább megszabadult elszabadult házidiktátorától. De az elfogás sem volt mindennapi, hiszen Noriega az amerikaiaktól való futás közben a Vatikáni nunciatúrára tévedt, ahonnan csak finom kérleléssel tudták előcsalogatni: elviselhetetlenül hangos rockot hallgattattak vele. 1989 végén ez valószínűleg trash metál lehetett, emberünk láthatólag nem volt egy nagy Metallica rajongó.

Wojciech Witold Jaruzelski

Nem kell azért a harmadik világba menni hülyeségért, elég csak az egykori "második világba" látogatni, azaz a szocialista tömb egy-két méltán totál hülyéjének tartott egyénéről írni. Ő pedig a lengyelek büszkesége, akinek agyi képességeinél már csak a szemüvege volt szánalmasabb. Jaruzelski maga a megtestesült Közép-Európai-i káosz. Nemesi származású, katolikus nevelésben (persze ez Lengyelországban nem feltűnő) részesült, katonaként harcolt már a világháborúban. Gyök kettes gondolkodása a következőben írható le: "Nekem puska van a kezemben, a tiedben pedig nincs." , amihez legalább hű maradt egész életében. Első komolyabb szerepet a '68-as csehszlovákiai bevonulás során kapta, ő vezette a lengyel csapatokat a megszállás során. A hetvenes években bebizonyította, hogy nem csak a határokon kívül használható, hanem a saját állampolgárai ellen is. Részt vesz az egyébként igen népszerű kommunista vezető, Gomulka félreállításában, majd az ezt követő zavargások véres leverésében. De az igazi tévés feltörése még várat magára. A szolidaritás mozgalma, vagyis a gdanski hajógyárból kiinduló munkástiltakozás és ellenállás annyira népszerűvé vált az országban, hogy kétségessé vált a lengyel kommunisták hatalmon maradása. Ezért Jaruzelski, a hadsereg élén kihirdeti a statáriumot és a szükségállapotot. Állítása szerint azért, mert nem akarta, hogy az oroszok avatkozzanak be, akik pont a lengyel érzékenység miatt, és persze mert épp Afganisztánban puffogtattak) nem is akartak rendet tenni. Jaruzelski nyolc éven át, 1989-ig tartotta a gyeplőt, persze egy idő után lazított egy kicsit, de a szolidaritást sosem tudta megtörni. Azonban a lengyeleknek nem csak a statáriummal kellett megbarátkozniuk, hanem ezzel is. Nézzék csak:

Még jó, hogy nem aludt el közben.

• diktátorok érdekességek nagyvilág

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!