Ryan Bingham (George Clooney) ennél a cégnél dolgozik. Megrögzött agglegény, akihez senki sem tartozik, testvérétől, családjától elidegenedett ember. Mérhetetlen cinizmussal figyeli a társadalom bevett útjait, mint a házasság és a hagyományosnak mondott életutak, míg ő egyre gyűjti az égben szerzett mérföldeket és különböző plasztikkártyákat, és melyek, úgy tűnik, jó alapot biztosítanak a saját világában. Még előadásokat is tart, arról, milyen nagy terhet jelentenek általában a tárgyak, az emlékek, az autó és a ház.

Számunkra azonban nem nyújt olyan érdekfeszítő alapot a film első, idegenebbik fele. Úgy a negyvenedik percben történik meg az áttörés, amikor Clooney vagyis Ryan fiatal kolléganője, Natalie (Anna Kendrick) telefonbeszélgetéséből kihallja, hogy barátjával éppen róla beszélnek. "Öreg" -kapja el a szót, és hirtelen meg kell néznie magát az üveg tükröződésében. Innentől nagyon személyessé válik a férfi története és közben rá kell jönnünk, hogy mennyire szükséges volt a bevezető. Rés keletkezik a pajzson és mi is kezdjük felfedezni vele együtt, milyen különbségek mutatkoznak meg az egyedül töltött életének szürkesége és az egyik útja alkalmával megismert, vele egykorú hölgy, Alex (Vera Farmiga) társaságában eltöltött idő között. Mellesleg, nemigen volt még szerep, ami ennyire illik a negyvenes éveiben járó, gyerekesen csillogó szemű és őszülő hajú George Clooney-hoz.

A legjobb a filmben az, hogy közben, vagy inkább utána mindenki el tud egy kicsit merengeni a saját életén. Mert nagyon sokan vagyunk, akik így-vagy úgy valamit másképp akarunk csinálni, vagy mert efelé tart a mai társadalom, letértünk a bejárt útról. Nemcsak Ryan ilyen szereplő, de a kezdő kolléganő, Natalie is. Az a félelmetes ezekben a szituációkban, hogy mennyire benne lehet ragadni. Amikor Ryan életében sor kerülne arra, hogy hangos szóval kimondja tévedését, inkább hallgat, mert könnyebb elfogadni Alex szavait, de önmagába nézve azért ki nem mondottan ott van, hogy közel fél évszázadosan, mennyire szánalmas, hogy benne ragadt az örök gyerek szerepében. De mi azért tudjuk, hála a nagyszerű színészi játéknak, ezt az érzést ott látjuk Clooney szemében. Aztán, hogy ez végső soron egy társadalmi probléma is, külön jól sikerültnek tartom a befejezést. Nem biztos, hogy az egyes ember megnyugtató megoldást tud találni, talán már az felfedezés is nagy előrelépés, hogy felsejlik mindaz, amink lehetne.

Kapcsolódó link: Filmdroid Blog

Forrás: Filmdroid Blog

• Anna Kendrick Egek ura George Clooney Up in the Air Vera Farmiga

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!