Bhután, ahol nem a pénz az érték, hanem a boldogság

Persze ez az utóbbi években változik, hiszen erős a külső és belső nyomás, és nem csak a gazdaság oldaláról. Bhután uralkodói okosan mérték fel, hogy egy külvilág felé zárt ország a hatalmas Kína és a feltörekvő India között, fogalmazzunk úgy, nem rendelkezik túl jó mutatóval a külbiztonság területén. Az ország eddig jobbára Indiához kötötte magát, gazdaságát és külkapcsolatait is a hindu országhoz kötötte, ami csak az utóbbi időkben változott meg.

Az óvatos nyitást a királyi család kezdeményezte, így a korábban abszolút monarchia ma már alkotmányos királyság.

A népesség 75% buddhista, de az ország életét lényegében teljes egészében a buddhizmus szövi át, népességének fele a dzongkha nyelvet beszéli, de jelentős a tibeti és a nepáli népesség is. Míg előbbit Tibet kínai megszállása során szívesen fogadták az országban (főleg a buddhizmus miatt), addig a nepáliakat nem. A szőnyeg alá söpört idegenellenesség (valamint a nepáliak alkalmazkodóképességének alacsony szintje) a nyolcvanas években tört fel, s űztek el több ezer embert.

Az országba évente 5000 turistát engednek, hiszen nem akarnak úgy járni mint Nepál, ahol lassan több a hegymászó mint helyi lakos, különösen úgy, hogy a buddhisták szentnek tartják a hegyeket. Vasút nincs, a közúti közlekedés nehézséges. Az ország egyetlen repülőtere a Paro nemzetközi repülőtér, csak a helyi légitársaság indít és fogad gépeket. Ez nem is csoda, hiszen a világon körülbelül egy tucat pilótának van engedélye ide leszállni. Hogy miért is? Ezért:

Ha már bejutottunk, lehet csodálni. Paro nem a főváros, az pár kilométerre található a repülőtértől. Az aranyos és takaros Thimpu körülbelül akkora mint Zalaegerszeg, csak kevesebb a panel. A város közelében számo buddhista kolostor és/vagy a dzong található. A dzong-ok tulajdonképpen erődök, melyek Bhután (és általában a Himalája történetének) a része. A kora újkorban a tibeti és a Kínából érkező rablótámadásokra ezekkel az un. kiserődökkel védekeztek a helyiek. A több száz ilyen kiserőd funkciója hasonlatos a mi végvári rendszerünkhöz, a különbség annyi, hogy náluk nem volt I. Lipót, aki felrobbantsa őket.