Adj valami olyat, amit nem tudok kisöpörni az elmémből, bárhogyan is próbálom. Ami miatt kieshet a számon, hogy nem gondoltam volna, hogy biztonságból is lehet szeretni. Pedig lehet.

Adj valami olyat, ami miatt úgy érzem majd, hogy nem számít hányszor estem már úgy hanyatt, hogy nem kaptak el, még sajgó végtagokkal is felállok és megpróbálom. Mert ez most más. Annyiszor mondtam már azt, hogy fanyaran elmosolyodom most is. Még van a mozdulataimban két lépés távolság, de minden másodikat kioltok egy csontropogtató öleléssel. Mert nem tudom elrejteni, nem tudok kimért lenni, hiszen ez nem én vagyok.  Végre megtaláltam magam, és ezáltal lehet, hogy téged is.

Van valami biztonságot nyújtó a mosolyodban, ami miatt olyan közel akarok kúszni a fényedhez, mint egy szentjánosbogár a rovarölőhöz, de érzem, hogy ez most nem megrázni fog, hanem feltölteni. Fénnyel, úgy hogy közben a tiéd is megmarad. Hogy az én mosolyom is akkora lesz, hogy miattad beragyogja a szobát, hogy tudom, visszajövök, még akkor is, ha az első reakcióm a futás lenne.

Lehet, hogy lesznek napok, amikor hátrébb kúszok, a komfortzónámba, de ilyenkor ne engedj el.

Adj valami varázslatosat. Olyat, hogy érezzem, ahogy a megnyugvás végigsimítja a testem, a nagylábujjam hegyétől a szívem leghátsó zugáig, ahonnan már rég kivakartam ezt az érzést, hogy most meglepetten költözhessen vissza.

Adj nekem minden csupasz igazságot, amit másnak nem mertél. Fogadj el kócosan és néha nehézkesen.

Legyen a tested nyoma a mindennapos gyűrődés az ágyneműmön, neved a kedvencek között a telefonomban, ölelésed melege a vállamon, maradni készen.

• igaz lélekhangok szerelem új

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!