Rengetegen félünk például attól, hogy nem vagyunk elegek valamilyen területen. Próbálunk bizonyítani másoknak, hogy ha ők elismernek, akkor talán mi is el merjük hinni hogy megfelelőek vagyunk. De ez nem működik vagy csak ideig-óráig. Mások elismerő visszajelzése klassz dolog, de ha belül nem hisszük el, hogy tényleg értékesek vagyunk, akkor hamar elmúlik a hatás és ismét bizonytalankodni kezdünk. Elsősorban tehát magunknak kell megvizsgálni, hogy hogyan állunk az adott területen. Ez őszinte szembenézést igényel. Semmi baj, ha nem vagyunk tökéletesek az viszont baj, ha a hiányosságainkkal, félelmeinkkel nem nézünk szembe, mert elvesszük magunktól a fejlődés lehetőségét.

Nem attól lesz leszünk magabiztosak, hogy minden tökéletesen csinálunk és nincsenek hibáink. A magabiztosság abból fakad, hogy elfogadjuk önmagunkat, olyannak amilyenek vagyunk.

Ha reálisan nézünk magunkra, és ha azt látjuk, hogy van ahol változnunk kell, akkor ezt meg is tesszük. Nem keresünk kifogásokat nem keresünk önigazolást hanem változtatunk.

A pozitívus szó azt jelenti „az, ami van” tehát a valódi pozitív gondolkodás realista gondolkodás és nem egy naiv rózsaszín szemüveg ami kényszeresen mindent jónak lát. Ugyanakkor azt se engedjük meg hogy gyerekkori mintáink és kritikátlan belső félelmeink irányítsanak.

És még egy: ne legyünk magunkkal türelmetlenek! Ez egy folyamat!

Hosszú időbe telik évek óta bejáratott agyi idegpályákat áthangolni. A legjobb szándék mellett is vissza- visszatérhetnek azok a viselkedés minták, amikről már beláttuk, hogy le kéne őket tennünk. Ne fogjuk ezt fel kudarcnak, hanem lássuk be, hogy a változás bizony időigényes és állandó következetes gyakorlást igényel. Ebbe benne van az is, hogy időnként vissza- visszahuppanunk, és úgy tűnik, mintha hosszú időn keresztül semmi nem történt volna. Ha állhatatosak maradunk, akkor egy idő után megmutatkozik a változás ami már nem felszínes lesz hanem felnőtt énünk legmélyéből indul.

• önbizalom önértékelés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!