A múltat oldogatni felesleges, ugyanakkor a múltból eredő de a jelenben is meglévő gubancokkal érdemes foglalkozni. Nem kell egész életünket keserűségben és boldogtalanságban tölteni valami olyan miatt, amin már nem tudunk változtatni.  Mi döntjük el hogyan reagálunk a bennünket ért csapásokra, nehéz helyzetekre. Beleragadhatunk a bűntudatban, önsajnálatban, hibáztatásban, vagy saját kezünkbe vesszük az életünket és adunk magunknak még egy esélyt (vagy ha kell száz esélyt!) arra, hogy újrakezdjük és boldogok lehessünk. Senki sem határozhatja meg hogy belül hogyan élünk meg dolgokat, senki sem tilthatja meg hogy tanuljunk és fejlődjünk, hogy saját magunkat kihúzzuk a gödörből. Ha belegondolunk a legtöbb problémánk abból fakad, hogy nem azt az életet éljük, amit élni szeretnénk. Ez azt is jelenti, hogy nem azok vagyunk, akik valójában lenni szeretnénk, nem használjuk ki a lehetőségeinket, sokszor azért, mert kötjük magunkat egy múltbéli sérelemhez. Megállítjuk az életünket egy ponton és sokszor évekig nem lépünk előrébb a fájdalmunkra hivatkozva.

Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy saját magunkat állítjuk meg!

Felelősséget vállalni az életünkért nem azt jelenti, hogy minden rossz történését magunkat kell hibáztatni. Felelősséget vállalni az életünkért azt jelenti, hogy megbékélünk azzal, ami a múltban volt és megpróbáljuk a jelenünkből a legtöbbet kihozni.

Valódi önmagunkat megélni bátorság kell!

Nem vagyunk hozzászokva, hogy elismerjük önmagunkat. Az önszeretetet elítéljük, összekeverjük a nárcisztikus önimádattal, miközben önmagunk lekicsinylését valami belénk nevelt torz logikával jó dolognak tartjuk. Hát nem őrült dolog ez? Miközben kétségbeesetten vágyunk mások elismerésére, saját magunknak nem adjuk ezt meg sőt elítéljük azokat akik megadják maguknak!

Fontos megértenünk, hogy azokért a dolgokért, amik velünk történnek nem vagyunk hibásak, de felelősek igen. Mi döntjük el hogyan felelünk a velünk történt dolgokra. Ha mi szúrtunk el valamit, akkor ismerjük be: ez nem volt éppen a legjobb ötlet!

Ha pedig minket bántottak választhatunk: megkeseredhetünk, megcsontosodhatunk, hibáztathatunk mindent és mindenkit, vagy úgy döntünk bölcsebbek leszünk és megéljük önmagunk legjobb változatát akit mindannyian a szívünkben hordunk. Tulajdonképpen minden frusztrációnk oka ez: érezzük, hogy amik vagyunk és amik lehetnénk között szakadék van. Minél kevésbé éljük a valódi önmagunkat annál nagyobb életünkben a stressz. Vállaljunk hát a felelősséget önmagunkért és mutassuk meg a világnak legragyogóbb oldalunkat. Ezzel tehetünk a világhoz igazán hozzá és ezzel lehetünk mi is igazán boldogok!

varszegireka.eu

• életszemlélet teremtés vonzás törvénye

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!