Tényleg mindenki alkalmas a szülői szerepre?

Hiszem, hogy fel lehet rá készülni tudatosan, aki tényleg akarja a babát. Hiszem, hogy akkor is nehéz lesz, mert egyszerűségében rengeteg komplikáció van és sötétség. Hiszem azt, hogy szabad lelkek, és nem dönthetünk helyettük, csak segíthetünk, ha kérik. Hiszem, hogy jobbak tudunk lenni általuk, és visszatudjuk tartani indulatainkat értük. Hiszem, hogy létezik olyan ember, aki sosem hánytorgatja fel azt az „áldozathozatalt”, amit egyébként senki sem kért tőle. 

A gyermek ajándék. Nem várhatják el tőlük, hogy ne éljék meg a személyes történetük. Nem várhatják el tőlük, hogy a születésüket visszafizessék. Szóval ha megfelelő intelligenciával rendelkezve szülünk meg egy gyermeket, és szívünk összes szeretetével akarjuk, nem azért tesszük azt, hogy majd legyen aki néha meglátogat öreg időinkbe. Ne azért hozzuk a világra, hogy rájuk akasszuk kínjainkat később, hogy megéljék és létrehozzák a saját álmainkat. A szülő és gyermek kapcsolatnak kölcsönös bizalmon kellene alapulnia. A szülőnek kéne annak lennie, akinek megmutathatjuk a legzordabb arcunkat, (hiszen az sajnos mindenkinek van) és az elítélő drámák helyett, egyszerűen csak őszintén elfogadná azt. Hiszen ők a mi tanáraink. Tudat alatt követjük minden szokásaikat és cselekedeteiket. Ha hiba van bennünk, azt tőlük kaphattuk. Ugyanúgy, mint a jót. Első társas kapcsolatunk velük van, és ha szeretetben élhetjük meg a gyerekkort, mi is sokkal többet tudunk adni a világnak magunkból. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a szeretet zsarolása nélkül éljék meg élményeiket. 

A gyermek mindig feláll. Nem ismer félelmet mások véleménye miatt, és nagyon bátor. Idővel, ha alkalmatlan szülőkhöz születnek, kiölnek belőlük valamit. Sokak szerint ez a normális. De szerintem nem normális félemberként élni, mikor lehetnénk önfeledt felnőttek is. Szóval én rendbe szeretnék tenni magamban mindent, lehetséges, hogy addigra elkésem biológiai órám szerint a gyermekáldást, de én ezt felelősségnek hívom és nagy áldozatnak is. Tisztában vagyok a kevésségemmel, de hiszem azt, hogy okkal történnek, amik történnek velünk. 

• felelősség gyermekvállalás szülői szerep

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Hári Katalin