Szex és szex és szex...közben meg mégsem történik semmi.

Ez az amit mindenki ösztönösen keres, de mivel elfojtásban és ellenállásban él, nem éli meg. A nők számtalan kollektív mintával terheltek. Nem szeretik maguk, a testük, bűnnek élik meg a szexualitást, a férfiak meg agyból tolják, nem élik meg, hogy ez a testen túli örömöknél több és kész is a képlet. Megnyomorodott társadalom, ahol korlátok között, korlátolt emberek igyekeznek szeretet kapcsolatokat létrehozni, de valójában gyűlölet kapcsolatok lesznek belőlük. Nem ismerik magukat, nem merik átlépni a korlátaikat és lényegében az egymáson leverhető tudattalan bosszúállás a motiváció. Mert aki elfojt az bánt. Aki elfojt az nem kap feloldást és mivel nem tud feloldódni önmagában, nem tud feloldódni a másikban sem. Aki ilyen, és a többség ilyen, annak a saját korlátai mögötti szexualitás lesz a normális, a teste elrejtése, az extázisa elfojtása, a szélsőségek hajszolása, csak hogy hátha úgy fogja érezni történt valami. Pedig ha bennünk nem történik, nem fog a szexben sem.

Azt gondolom, hiszem és élem, hogy a jó szexben bármit lehet. És azt is, hogy ha levetnénk a saját és a társadalom álságos rigmusait, és megélnénk azt a szexet, ami attól jó, hogy nem akarjuk elrejteni magunk- mert félünk a sérülésektől- amiben a ne árts az egyetlen határ, amiben kiütjük az Egonk, amelyben merjük összemosni a határainkat és megélni a tágasságunkat, frankón eljönne a világbéke.

Én a magam részéről a világbékében hiszek. Sokkal jobb lenne mint bármilyen háború, amit szexuálisan frusztráltak robbantanak ki. Szerintem inkább ismerjétek meg magatok, tegyétek le a korlátokat, olvadjatok össze és ne háborúzzatok sem egymással, sem önmagatokkal!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.