Szeretném, ha szeretnélek
A szerelem talán az egyik legnehezebben megfogható és legnehezebben szavakba önthető érzés a világon, valahogy mégis mindenki tudja, hogy miről van szó. Azonban azt még nehezebb kideríteni és megindokolni, hogy mitől és mégis hogyan alakul ki. Néha olyan egyértelműnek tűnik, hogy szeretnem kellene téged, és mégsem jön az érzés. Tudom, hogy jó lenne nekem, tudom, hogy jó lenne neked is, mindenki más is látja, tudja, és próbálja megmagyarázni, és mégsem történik semmi.
Ilyenkor persze elkezdem a körülményeket okolni, hogy nem jó az időzítés, bárcsak korábban, vagy éppen később találkoztunk volna. Bárcsak más lenne a csillagok állása, a pillanatnyi egzisztenciánk, a viszonyom saját magammal és a világgal. Bárcsak ne lenne ott az exem, vagy egy ember, akiért éppen odavagyok, bárcsak ne így állna az adott dologhoz a családom, a barátaim.
Következő lépésben elkezdem magamban keresni a hibát, és megindokolni, hogy éppen miért nem vagyok képesek arra, hogy szeresselek, és boldogan éljek veled, míg a halál el nem választ. Hiszen tudom, hogy papíron működne a dolog, hogy elméletileg minden jó is lehetne, és mégis hiányzik valami. Valami apró, megfoghatatlan ám mégis elengedhetetlen dolog.
Hiszen tudom, hogy működnie kellene, hogy csodálatos lehetne, tudom, hogy igazán boldoggá tennél. Annyira szeretném, ha szeretnélek, és mégsem történik meg. Elképzelhető, hogy már pár héttel később is a fejemet fogom verni a falba, és arra gondolni évek múlva, hogy milyen ostoba és vak voltam, azonban pillanatnyilag mégsem tudok mit tenni.
Szeretném, ha szeretnélek, és tudom, hogy szeretnem kellene téged, azonban ez az a dolog, ami nem tudásról, nem a tapasztalatról szól, nem az a kérdés, hogy mennyire akarunk valamit, vagy mennyire hiszünk benne. Mert hiába szeretném, ha szeretnélek, mégsem teszem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez