Szeretnék kapcsolatot, de folyton menekülök - Mi állhat az elköteleződési problémák hátterében?

Melyik az a pont, ami megriaszt, ahol rendszerint menekülőre fogom? Általában van egy visszatérő mintázat az induló kapcsolatokban, egy „inger”, ami újra és újra távozásra késztet. Gyakran beazonosítható egy viselkedésminta a másik részéről, amitől úgy érezzük, ki akarunk lépni (pl. Túlzott ragaszkodás, túl sok üzenet, telefonhívás)

Mit keresek egy párkapcsolatban? Mit is várok el a másik féltől? Lehet, hogy az elvárásaiddal kell dolgoznod.

Mi az, ami taszít a másikban? Valami olyat észlelek a másik ember megnyilvánulásaiban, amivel kezdetben nem tudok megbarátkozni. Könnyebb menekülőre fogni, és kilépni a helyzetből, mint felvállalni a konfliktust, feltenni a tisztázó kérdéseket.

Mi a baj kommunikációmmal? Miért esik nehezemre megfelelően kommunikálnom? Van-e olyan téma, ami megijeszt, vagy amiről úgy érzem, nehezen tudok beszélni induló kapcsolataimban? Miért félek az önfeltárástól?

Lassan lépegetünk egymás felé, minden nap közelebb és közelebb férkőznénk egymás szívéhez, de kapcsolatunk nem tud fejlődni, magasabb osztályba lépni, szerelmes szövetséggé alakulni, mert nem adunk valódi esélyt, az első konfliktus megjelenésével csalódottan állapítjuk meg, hogy nem megy ez nekünk. Sokunknak nem is olyan könnyű egycsapásra MI-ben gondolkodni. Átállítani a fejünkben a kapcsolót valamiféle társidentitásra, megszokni a tudatot, hogy egy másik ember folyton jelen van, és vele folyton relációba kerülünk. Féltjük önmagunkat, mindez az énhatárainkat feszegeti, vajon vele feladhatjuk független identitásunkat? Ezek normális érzések a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de az elmélyüléssel, kötődéssel, a bizalom szilárdulásával ezek a megélések változnak, és észrevétlenül megtanuljuk a többesszám használatát.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.