Síppal, dobbal, nádi hegedűvel
Előfordult már Önnel, hogy egy fárasztó nap végén nem vágyott semmi másra, csak hogy hazaérve meghallgassa kedvenc zenéjét, ami kikapcsolta és megnyugtatta? Vagy találkozott már azzal az élménnyel, hogy egy zenét meghallva félig-meddig vagy éppen teljesen elfeledett ismerősök, történetek, élmények és érzések jutottak eszébe? Énekelt már gyermekének, hogy megnyugtassa, csökkentse fájdalmát vagy segítse elalvását?
Remélem, ismerős dolgokat olvasott cikkem bevezetőjében. Ha igen, az azt jelenti, hogy már találkozott életében a zene varázslatos erejével. Igen, a zene képes megnyugtatni, relaxálást és kikapcsolódást segítő hatása is ismert, és képes serkenteni is: új energiákkal, tetterővel tölteni fel a hallgatót. A zeneterápia többek közt a zenének ezeket a tulajdonságait használja fel gyógyító tevékenysége során. Ez a különleges pszichoterápiás eljárás a zenének a speciális elemeit, a hangokat, dallamot, hangszínt, harmóniát és a ritmust használja fel számos lelki és testi megbetegedés esetén, hiszen ezen elemek mindegyike befolyásolja viselkedésünket, testünk fizikai állapotát és elménk hatékonyságát.
A zenehallgatás és a zenélés önmagában nem zeneterápia, legyen az bármilyen hasznos és kellemes az ember számára. A fő különbség, hogy zeneterápia során a zenét és a zene elemeit valamilyen terápiás cél érdekében használjuk. Ebből következik, hogy egy terápiás közös zenélés esetén nem valamiféle művészi produktum előállítása a cél, hanem egy meghatározó élmény átélése. Éppen ezért nem is kell tudni semmilyen hangszeren játszani a zeneterápiához, sőt sokkal könnyebb így a terápiás célt elérni.
A receptív zeneterápia során a zenét hallgatjuk, és a zene hallgatása közben átélt érzelmeket és élményeket öntjük szavakba. Kicsit olyan ez, mint az éber álmodás, a mélyben rejlő, sokszor tudattalan tartalmak megismerésén túl remek lehetőség a relaxálásra és a lazításra is.
Az aktív zeneterápia igen kreatív tevékenység, mely hangszeres tudást nem igényel, hiszen kifejezetten könnyen kezelhető hangszerekkel (egyszerű dobok, triangulum, csengők, egyéb ütős hangszerek, taps stb.) való zenélésről van szó. Kreatív volta miatt segíti az identitás megőrzését, közösségteremtő hatása tagadhatatlan, és az aktív zenélés a fizikai állapotra is nagyon jó hatással van. Sokszor könnyebb elzenélni a problémát, pláne akkor, ha esetleg nem találjuk meg rá a megfelelő szavakat. Egy képzett zeneterapeuta számára a hangszerválasztástól a zenélésen keresztül mindennek szimbolikus jelentősége van, melynek megfejtése hozzájárul a gyógyuláshoz, a változáshoz.
Az integratív zeneterápia során az aktív vagy receptív zeneterápia egészül ki valamely más művészeti ágazattal, például különféle ábrázolási technikákkal (festés, rajzolás, agyagozás stb.), szövegírással (mese, vers), tánccal, mozgással.
Bármelyik módszert alkalmazza is a zeneterapeuta, a foglalkozások fontos része az átélt élmények és érzések megbeszélése, tudatossá tétele, hiszen így lehet összefüggéseket találni a terápiába hozott probléma és a viselkedésünk, érzéseink között, így lehet elindulni a változás útján. A zeneterápia alkalmazási területe igen széles skálán mozog, felhasználható depresszió, pánik, hangulatzavarok, szorongás, félelem és pszichoszomatikus megbetegedések esetén is. Segít többek közt az önismeret megszerzésében, az önértékelés javításában, kommunikációs problémák esetén.
Sokszínűségéről, további területeiről és történetéről bővebben honlapomon olvashat, ahol akár a receptív zeneterápiát is kipróbálhatja otthon, kényelmes körülmények között.
Szkotniczky Péter
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez