Ragaszkodsz a címlaphoz, vagy az Igazit akarod?

Gondolom neked is van egy kép a fejedben. És felmerül a kérdés: mi van akkor, ha az, akit eléd sodor az élet SEMMIBEN, DE SEMMIBEN nem egyezik azzal, akit elképzeltél? Mi van, ha nem olyan egyszerű vele dűlőre jutni? Mi van, ha nincs egyetlen észérved sem, ami azt mondja, hogy igen, ővele jó lesz, mert ezért és ezért. Sőt, mi van, ha MINDEN észérved ellene szól, csak a szíved üvölti diadalittasan, hogy igen, igen, igen! Mit választasz akkor? Mit lépsz? Mit tudsz tenni? Megölöd magadban a szerelmet? Vagy elhatározod, hogy elfogadod?…Akkor is, ha nem olyan, amilyennek elképzelted, akkor is, ha legkevésbé sem passzolnak a körülmények és át kell kelned az Üveghegyen is érte?

És a másik oldal:
Mit teszel, ha te hajlandó vagy szeretni, és megnyitni a szíved, de a másik nem fogadja el, mert ragaszkodik az elképzeléseihez? Megváltozol a kedvéért?
Vagy elfogadod, hogy ő nem is téged szeret, hanem csak egy ideálképet? Meg tudod érteni, hogy a visszautasítás nem NEKED szól, hisz a másik annyira ragaszkodik az elképzeléséhez, hogy voltaképpen nem is lát téged…mert nem hajlandó meglátni…Ha nincsenek észérvek, akkor csak a tiszta szeretet, a tiszta szerelem marad köztetek, ugye tudod?

Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy csak azzal élhetünk meg tisztán szerelmet, aki más, mint akit vártunk…Lehet, hogy vannak átfedések…
De egyáltalán nem biztos, hogy az adja nekünk a legtöbbet az életben, aki pontosan beleillik az előre kigondolt skatulyánkba…
„Azt adom, amim van, te pedig megbecsülöd. Cserébe nekem adod, amid van – és nem azt, amit szeretnék -, én pedig megbecsülöm.” Ez a szerelem.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!