A Mama szerint nem mondják egy férfira, hogy szép, de hogy ne mondanák. A gyönyörű lélek az megszépít mindenkit. Az ember meg nem tudja a lelkét eldugni, vagyis erről már egyszer írtam, hogy van aki bedobozolja és akkor „jó lesz majd valamire” alapon nélkülözi. De ezek a dobozok ott maradnak és általában soha nem lesz jó már semmire, amit beleteszünk.
Ne tedd el a lelked soha, mert félig leszel ember. Megszűnsz létezni, mint az akinek ott van a markában és nem fél kinyújtani a tenyerét. Nyisd ki a tenyered és engedj be másokat, mert úgy leszel teljes és boldog. Nekem se megy mindig, sőt, még akkor is megfontolom, ha pillangó repül a kezemre, nemes és alázatos lény, de én, én félek, mert volt, hogy valaki mutatta magát ilyennek vagy amolyannak és végül a porcelán érzékenységű lelkem ott maradt darabokban. Felseperni meg szegény anyám tudott csak. Szóval a porcelánnak idő kell. 

Az együtt alvás az intimitás, de a szeretkezés az elköteleződés. Az egyik legszebb vers, amit valaha olvastam Adytól :  „A lelkeddel hálni”
Amikor alszunk nyugodtak és súlytalanok vagyunk. Nincs megbánás, nincs rágalom csak a tiszta érzéki finomhangoltság. 
Ott az a két test, egymásnak feszülve és a lélek az, mi összeér . 

Már nem Vasárnap akarlak látni, hanem a hétköznapokon. Amikor nem történik az életben semmi, amikor csak pereg az idő és mennek a napok, úgy szeretnélek magam mellett tudni. A hétfő után következő kedd bizonyosságával, mert az egyik után mindegy mi történik. Jön a másik nap. 
Mar nem tojást akarok készíteni vagy palacsintát vasárnap. Az unalmadat szeretném, hogy a szürke hétköznapokban lassalak meztelenül. Legyen poros valami, amit en majd letakaríthatok es te büszkén elmondhatod ma ez a no tett valamit értem, meg akkor is ha csak annyit tettem aznap. 
Mert tudni akarom az apróságokat, hogy mit és hogyan szeretnél es azok a mindennapok rákfenéjén bukkannak elő. 
Lehet neked gyors vagy talán meg még sem történtünk, de a fejemben mar olyan sokszor voltunk együtt hétfőn. Úgy, mint két valaki, akiknek megvan a saját dolguk, de nagyon sietnek haza mert varjak egymást haza. Csak, mint két kis ember, olyanok akiknek a mindennapos teendőikben helyet kap a másik. Az otthonban. 

• együttélés Krausz Dominika lélektárs párkapcsolat rózsaszín köd szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!