Négy nő: Pedig ő nem halhat meg rákban - 10. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Papika túl gyakran volt fáradt azokban az években. Folyton panaszkodott, hogy fáj a lába. De mi nem gyanakodtunk semmire, mert azt mondta, hogy csak beütötte, amikor leesett a létráról. Kenegette Svédkeserű krémmel, masszírozgatta, mert a hülye orvos ezt javasolta neki. Jól emlékszem a krém gyógynövényes, émelyítő illatára. Papika volt az egyetlen támaszom egész gyerekkoromban. Majomszeretettel imádtam őt, és ő ugyanígy imádott engem. Aztán egyszer hazajött a kórházból és azt mondta, baj van.

Közölték vele a hülye orvosok, hogy rákos. Akkor találkoztam először ezzel a szóval. Rák. A Papika nem lehet rákos, hiszen ő a legerősebb, akit ismerek. Őt semmi baj nem érheti, mert 72 éves létére minden nap sportol és szíverősítőt iszik. Meg használja a Svédkeserű krémet is, meg szedi a Béres cseppet, szóval a Papika nem lehet rákos. De a Papikám rákos volt. Anyám hordta sugárra miután kivették a lábából a rettenetes daganatot, ami egy év leforgása alatt gyerekfej nagyságúra nőtt. A hülye orvosok nem vették észre időben, és a masszírozgatással csak annyit ért el, hogy még jobban szétdörzsölte a tumort a testében. Le akarták vágni a lábát, de nem engedte. Azt mondta, hogy mentsék meg rendesen, mert nem akar nyomorék módjára élni. Ezzel mondjuk egyet értettem és büszke voltam az én drága nagyapámra. Anyám meg nem bírta a terhet és elkezdett piálni. Mindennek már 15 éve.

Papika meghalt a diagnózis után egy évvel. A végén már az egész teste áttétes volt. Szörnyű volt nézni a haláltusáját. Szó szerint megette a daganat. Anyám meg egyedül vitte végig ezt a harcot, addigra apám elhagyta. Kórházak, pelenkázás, ápolás. Ezután lett alkoholista. Beköltöztünk abba a húgyszagú utcába és elindult az élet a lejtőn, mintha egy nagy diszkoszt hajítanának le a dombról, úgy gurult lefelé az egykor gyönyörű anyám. Én meg csak egyet tudtam: ki akarok mászni ebből a nyomorból. Ebbe a helyzetbe jött előbb Iván, aztán később meg Bebe.

Ha Papikának be kéne mutatnom Bebét, valószínűleg nagyon elszégyellném magam. Ő biztos nem akarná, hogy egy ilyen alakkal járjak. Szomorú lenne miattam, ha most látna, remélem, nem figyel minden nap fentről, vagy legalábbis a csúnya részeknél elfordítja a fejét. Például amikor Bebe ütlegel. Pedig Bebe nem rossz ember. Anyámnak minden hónapban ad egy ötvenest.

Az a baj, hogy anyám azt a pénzt meg piára költi.

Réka

Az előző rész ITT, a teljes rovat pedig ITT olvasható.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentesi Éva

Négy évvel ezelőtt kezdtem el írni a Rúzs és Tükör nevű blogom, amelynek kapcsán lehetőséget kaptam a Style.hu-nál egy külön rovat vezetésére. Később főszerkesztővé léptem elő, mely pozícióban 2015 januárjáig tevékenykedtem. Jelenleg szabadúszó vagyok, a Stylemagazinnál állandó szerzőként vagyok jelen. Szerzői védjegyem alatt új rovatot is írok, melynek címe: Négy nő. A Négy nő egy folytatásos webregény. A nők mesélnek, mi pedig megismerünk általuk életeket, fájdalmakat, és örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. A webregényen kívül társadalmi jelenségekkel, párkapcsolati kérdésekkel, férfi és nő viszonyáról publikálok még, illetve divatról szubjektíven.