Az introvertáltak szeretnek egyedül lenni. Szerencsére a mai világ egy olyan hely, ahol az introvertáltságot már nem tekintik negatív magatartásformának. Azonban még mindig nagyon sok felfedeznivaló van az introvertált egyének valódi természetét illetően. Miért fontos nekik az önmagukkal töltött idő? Miért merülnek ki a szociális kapcsolódásoktól?

De vajon miért szeretnek az introvertált emberek egyedül lenni?

Mit érzel, amikor egy barátod felhív, hogy lemondja a hétvégi közös programotokat? Ha úgy érzed, hogy megkönnyebbültél, akkor lehet, hogy egyike vagy azoknak az embereknek, akikről ebben a cikkben beszélünk. Ha pedig úgy érzed, hogy kiborulsz, akkor lehet, hogy a barátod, aki lemondta, az az introvertált személy a társaságodban, akiről jobb, ha tudod, hogy nem akar bántani azzal, hogy egyszerűen szívesebben töltene egy kis időt egyedül, ahelyett, hogy együtt lógnátok.

Őszintén szólva, az introvertált személynek a saját társaságában eltöltött idő a legnagyobb kikapcsolódás. A gondolataikkal való egyedüllét és az órákon át tartó énidő segít nekik fenntartani a kapcsolatot önmagukkal, és értékelni azt, ami igazán számít az életükben.

Ha az introvertáltak túl sok időt töltenek a szocializációval, érzelmileg kimerültnek és túlterheltnek érzik magukat. Legtöbbjük rendkívül intenzívnek találja a társasági összejöveteleket. Megtapasztalnak valamit, amit Jenn Granneman, az Introvertáltak titkos élete című könyv szerzője „introvertált másnaposságként” ír le .

De miért merülnek ki az introvertált személyek a szocializációtól?

Colin DeYoung, pszichológiaprofesszor szerint az az egyik oka annak, hogy az introvertáltak szeretnek egyedül lenni, hogy teljesen másképpen reagálnak a világ dolgaira. Kevésbé izgatottak, kevésbé motiváltak és még kevésbé energikusak. De ez nem azért van, mert nem éreznek hálát. Éppen ellenkezőleg – az introvertáltaknak egyszerűen kevesebb stimulációra van szükségük.

Granneman ezt egy egyszerű példával is szemléltette: 

Adott két ember, egyikük introvertált, másikuk extrovertált. Ugyanarra a partyra érkeznek meg. Az extrovertált ember lehetőséget lát új barátságok kialakítására, régi kapcsolatok elmélyítésére, társadalmi státuszának emelésére. Míg az introvertált inkább igyekszik a legkevésbé sem feltűnő lenni, ugyanis teljesen kimerül a körülötte lévő káosztól.

Míg az extrovertált az egész éjszakát azzal tölti, hogy mindenkivel cseveg a bulin, az introvertált valószínűleg korán hazaindul, alig várja, hogy kinyithassa kedvenc könyvét, és órákon át olvasson egy pohár bor társaságában. 

Mit mond a tudomány?

A tudomány szerint az introvertáltak hihetetlenül érzékenyek a dopaminra  – amely segít szabályozni az agy öröm- és jutalomközpontját. Ezt szem előtt tartva teljesen természetes, hogy az extrovertált személyiségű emberek aktív dopamin rendszerrel rendelkeznek. Ezért nagyobb mértékben tolerálják azt az érzelmi fáradtságot, amelyet egy hosszú szocializáció után éreznek.

Másrészt az introvertált személyiségek túlzottan stimulálódnak, ha túl sok dopaminnak vannak kitéve. Mivel nincs erre akkora szükségük, mint az extrovertáltaknak, nagyobb érzékenységet is mutatnak rá.

Az Introvert Advantage című könyvben Dr. Marti Olsen Laney kifejti:

Az introvertáltak születésüktől fogva befelé összpontosítanak, így a külső stimuláció – csevegés, telefonhívások, bulik, irodai megbeszélések – könnyen „túl sokká” válhatnak számukra.”

Mi több, Dr. Marti Laney kihangsúlyozza, hogy az introvertált egyének agyi pályája kissé eltérő. A dopamin helyett előnyben részesítik az acetilkolint  – egy neurotranszmittert, amely a hosszú távú memóriához, a tanuláshoz, valamint a nyugodtság és éberség megőrzéshez kötődik. Ez lehet az egyik oka annak, hogy az introvertáltak szeretik egyedül tölteni az idejüket, mivel ez a vegyi anyag képes örömérzetet kelteni a nyugalom idején.

• introvertált

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!