Miért nem azzal vagy, akivel jó? Ez a szabad akaratod?

A történelmünk során valójában a társadalmi felépítés miatt, a vallásunk, a kultúránk és az egyén tudatlansága miatt, az életünk legfontosabb kérdéseiben soha sem tudunk szabad akaratból cselekedni. Az érdekből, félelemből, mintákból kötött emberi kapcsolatok, pontosan ugyan úgy dübörögnek, mint évszázadokkal ezelőtt, csak ezek már nem külső, hanem belső törvények lettek. Ugyan úgy valami miatt házasodunk, vagy mondjuk azt, hogy szerelmesek vagyunk. Tisztelet azoknak a kivételeknek, akik ezeket tudatosan felismerték és valóban szabad akaratból döntenek.

A motivációk szerteágazóak. Kapcsolatokat kötünk úgy, hogy valamelyik részét megragadjuk az agyunkkal és meghozzuk azt a kompromisszumot, amiről azt hisszük majd elég indok lesz, arra nézve, hogy miért nem volt bátorságunk az igazat választani. Megmagyarázzuk, hogy ez a kapcsolat, majd jó lesz anyagilag, jó lesz ha összetesszük a vagyont, jó lesz, mert nem billent ki, jó lesz mert lehet vele utazgatni, jó lesz, mert társadalmilag beleillik a baráti körömbe, jó lesz, mert nem lát és élhetem közbe a titkos életem, jó lesz mert majd eltart, jó lesz, mert jó Apa vagy Anya, jó lesz mert jó a szex, jó lesz mert jól néz ki, jó lesz mert jól keres, mert az ideálom, mert van vagyona, mert nem fog kibillenteni. Sorolhatnám napestig azokat a tudat alatt évszázadok óta munkáló determinációinkat, amelyek elhitetik velünk, hogy szabad akaratból és jól döntöttünk. De ezt hosszútávon, az a bizonyos, sötétben suttogó vékonyka kis lélekhang fogja eldönteni. Az, hogy szorongat-e a hangja vagy megnyugtat.

Az, hogy boldogságban vagy, látszani fog. Kifelé is. Látszani fog a testtartásodon, a szemed csillogásán, azon, hogy önkéntelenül, hogy fordulsz a másik felé, azon, hogy mit sugároz az együttlétetek. Az, hogy szabad akaratból, tudatalatti mérgező indokok nélkül döntöttél-e, az életeden, annak minőségén, az egészségeden, a környezetedben lévők testi és lelki jólétén fog meglátszani.

Tanulunk mindannyian. Hosszú ez az út. De ha nem csak elhitetjük magunkkal a szabad döntés jogát, hanem komoly munkával elnyerjük a szabadságunkat és ezen keresztül hozunk létre kapcsolatokat és építünk életet, nem fogunk néhány év múlva azzal szembesülni, hogy amiben vagyunk az romboló és mérgező.

Nézd meg magad! Nézd meg a környezetedet! Nézz bele abba, hogy mit okozol! Nézd meg, hogy ösztönösen mi fakad belőled, a kényelmi szempontjaidon túl! Nézz rá, hogy boldoggá tesz-e az amiben vagy! Mennyire tartod saját magad? Ha menekülő útvonalaid vannak, ha már ki is mondod, hogy nem vagy teljes, mert nincs közös tér az intimitásban, a teremtésben, a szellemiségben, az áramlásban, akkor meg is válaszoltad a saját kérdéseidet. Dönthetsz szabad akaratodból, ha már tudod mi is az...

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.