Megéri küzdeni egy férfiért?

Azt kellett volna elhitetnem kacér női bujaságommal, hogy nélküle is lélegzem, sőt mi több, ragyogok. Milyen buta voltam, naívan úgy véltem, azt kell elhitetnem vele, hogy nélküle semmi vagyok, így minden cselekedetemmel azt üzentem, ha ő nincs összerogyok, mint egy rossz, olcsó, vásári rongybaba, és nem így kellett volna, hogy történjen, mennyire nem. Nem látta bennem az erőt, nem tettem függővé, nem őrült meg értem, nem ült a lábtörlőmön napokon át, nem ment ki az ajtón, nem mászott be az ablakon, és nem csúsztatott hervatag napraforgót a levélrésen át. Egyáltalán semmit nem tett értem. Ökölbe szorítottam a kezem, ő meg szépen kifolyt az ujjaim közül, mintha kristálytiszta hegyi patak vize lett volna. Úgy akartam inni, mohón kortyolni belőle, hogy nem vettem észre, már régen elfolyt, elillant a kezeim közül.

Minden nőnek látni is kellene, és nem csak nézni. Tudni is, és nem csak érezni. Érezni bárki képes, de tudni, hogy mikor kell szabadon engedni, csak kevesen.

Harcolni egy férfiért? Lehet, hogy reménytelen, régimódi időutazó vagyok, de engedem a férfit küzdeni, és segítek neki, hogy ez a küzdelem sikerélménnyel párosuljon. Ha a nő úgy küzd, hogy a férfi régen nincs ott, sem testben sem lélekben, akkor az a férfi bepánikol, űzött vadnak érzi magát, még inkább beveti magát az éj sűrűjébe, és tűvé tehetjük érte az egész világmindenséget, ő már nem tér vissza. Le kellene tenni a küzdés terhét, a megfelelési kényszer, és az elfogadásért könyörgés úgyis nagyon húzza már a vállat.

Harcolni egy férfiért? Minden nőnek látni is kellene, és nem csak nézni. Tudni is, és nem csak érezni. Érezni bárki képes, de tudni, hogy mikor kell szabadon engedni, csak kevesen. Van, hogy elmegy, magadra hagy, hogy gondolkodj, és realizáld, min kellene változtatnod. Hogy végre ráébredj, csak vele haladhatsz tovább az úton. Ilyenkor kell mélyen magadba nézni, számvetést készíteni, és igen, harcolni, inni belőle hűs, finom kortyokat, mert ott van még, ott a tenyeredben. De miért harcolsz, amikor már régen nincs ott? Sokáig küzdöttem, megfelelésért, elismerésért, szeretetért, elfogadásért, már nem teszem. Ki minek gondol, az vagyok annak, nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy jó vagyok.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.