Légy büszke arra, aki lettél!

A kulcs abban rejlik, hogyan reagálsz a rossz döntéseidre.

Észre veszed-e, hogy minden érted van? A legmélyebb szakadék és a legkilátástalanabb helyzet is tanít, és formál.

Ha visszatekintesz arra, aki öt évvel ezelőtt voltál, láthatod, mennyi mindent tanultál még abban a helyzetben is, amikor azt hitted, nem éled túl. Emberek morzsolódtak le mellőled, és elfoglalták a helyüket olyanok a szívedben, akikről talán sosem hitted volna. Az apróbb problémáktól egészen a megoldhatatlannak tűnő helyzeteken át mindenen átmentél, és minden alkalommal tanultál valamit. Az összes rossz döntésed mutatott neked valamit. Egy leckét, amit épp el kellett sajátítanod.

Ezeknek köszönhetően ma, ha visszatekintesz a múltbéli sérüléseidre eszedbe jut, mennyire erős vagy. A legélesebb kanyarban és a leghosszabb macskaköves úton is kitartottál, és nem adtad fel. Ugyan a törésvonalak, amelyek útközben keletkeztek veled maradnak, de mára már pontosan tudod, hogy érted vannak. Megmutatják, hol van dolgod az életben, és azt is, kinek van helye melletted. A csalódás bár fáj, de mindig figyelmeztet valamire.

Eleshetsz százszor, és hozhatsz rossz döntést még legalább ennyiszer. A fontos az, hogy mindig eggyel többször állj fel.

Sose felejtsd el, hogy mennyi mindenen átmentél már, és hány olyan helyzetet éltél túl, amiben talán más összeroppant volna. De te itt vagy. Nem adtad fel, sőt, igyekeztél mindig egyre jobban és jobban csinálni! Mert erről szól az élet. Kihozni magadból a legjobbat. Amelynek része az is, hogy olykor elesel.

Ha pedig néha elbizonytalanodnál, csak állj meg egy pillanatra. Gondolj vissza a pár évvel ezelőtti önmagadra, és tedd fel magadnak a kérdést:

Vajon büszke lenne rád az, aki akkor voltál?

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!