„Ha segítik a gyereket abban, hogy harmóniában legyen a természettel és önmagával, ha a gyereket minden lehetséges módon támogatják, táplálják, bátorítják, hogy természetes legyen, és hogy önmaga legyen, hogy önmaga fénye lehessen, akkor a szeretet egyszerű dolog. Akkor az ember egyszerűen szeretetteljes!” (Osho)

Gyógypedagógusként mindig is a gyerekek érdekeit képviseltem, minden tettemmel, minden fórumon, és munkám minden szegmensével. Így különös felelősséget érzek a koragyermekkori intervenció ügyével kapcsolatban, mert szakmai értelemben lehetőség, kötelesség a segítői szolgáltatás. Mindenekelőtt a sokféleképpen értelmezett fogalomról kell gondolkoznunk. Mit is értünk kora gyermekkori intervención? A koragyermekkori intervenció, fejlesztés szolgáltatásaira azok a gyerekek jogosultak, akiknél diagnosztikai vizsgálat során jelentős elmaradás mutatható ki a felsoroltak közül egy vagy akár több fejlődési területen is: mozgás-, értelmi fejlődés, hallás- vagy látásfejlődés, kommunikáció-, beszédfejlődés, szociális-, érzelmi fejlődés, viselkedésbeli jelentős eltérés. Továbbá olyan állapotokra derül fény, amelyek fejlődési elmaradást eredményeznek, illetve a gyermek vélhetően jelentős elmaradást fog mutatni fejlődése során. A korai intervenció rendszere a kisgyermekkorban fellépő hátrányok megelőzésére és kezelésére hivatott, amely folyamatban nem csupán a gyermek egyéni állapotát, funkcióit, képességeit, hanem a szociális környezetét is figyelembe kell venni. A komplexitást szem előtt tartva különös hangsúlyt kell fektetnünk a jelzések, a diagnosztika problémakörére. Ebben a hármas egység (egészségügyi – szociális – oktatási ágazat) közül az egészségügynek komoly szerepe, felelőssége van, sőt, a lehetőségek is azon a területen kedvezőek. A prenatális időszakban a kismamák az orvosokkal tartják a kapcsolatot, a védőnők a terhességtől kezdve segítik a családokat. A prevenció kap szerepet ebben az esetben, hiszen életkorhoz köthető szűréseket is végeznek; terhesség alatt, majd a gyermek születését követően, meghatározott időszakokban. Ám ebben a korai szakaszban, a gyermekjóléti szolgálatok (a gyermekvédelem), mint másodlagos jelző, ismeretekkel bír (ha fiatalkorú várandósról van szó) a kockázati tényezőket illetően. Együttműködésük egyaránt preventív és korrektív jellegű. Fontos lépés, hogy a sajátos nevelési igény hamar fényre derüljön, hogy minél hamarabb fejlesztő szolgáltatásokhoz jutassuk a gyerekeket. Kimutathatunk egy tipikus utat, ami a gyermek útját jellemzi az intézményi rendszerben. Az újszülött osztályról valószínűleg egy újabb egészségügyi intézménybe kerül, ahol pontosabb diagnózist lehet megállapítani, majd innen kerül a szakértői bizottság elé. De előfordul, hogy közvetlenül egy fejlesztő központba küldik, viszont a fejlesztő intézmény a szakértői bizottsághoz irányíthatja, újabb diagnosztizálás céljából.

A gyógypedagógus – pszichopedagógus segíteni tudja a gyermek sorsát a korai intervenciós rendszerben, mivel az eredményesség függ a család tájékozottságától, tudatosságától, és attól a rendkívül fontos két tényezőtől, hogy milyen módon és milyen eszközökkel tudja anyagi és humán erőforrásait mozgósítani, mennyire képes saját és közvetlen környezete érdekeit képviselni. Már önmagában nagy teher a sérült gyermek a családban, különösen a feldolgozási szakasz idején, különösen addig, amíg bizonyosfajta rutinokat nem tudunk kiépíteni az életvitellel kapcsolatban.  Nem szólván arról, hogy egyes szolgáltatásokhoz, bizonyos szolgáltatók együttműködéséhez csak nagyon erős érdekérvényesítés útján lehet hozzájutni időben, mert esetleg a későbbi életkorban, amikor elérhetőbb, késő lehet.  Így a gyógypedagógus szerepet vállal a felvilágosításban, a probléma közlésében, hiszen nem egyértelmű tünetek előfordulása esetén (szindrómák, érzékszervi, mozgásszervi fogyatékosságok) nehezebben felismerhető a rendellenesség, ezért igyekezni kell a minél hamarabbi, mindkét szülőt érintő tájékoztatásra megfelelő körültekintéssel, pszichológiai felkészültséggel, esetlegesen szakemberek bevonásával.

• segítő szolgáltatásokhoz való hozzájutásban
• a gyászreakció folyamatához támasz és mindennapos stratégiák felkínálásában
• több szakemberrel való találkozás összehangolásában, konzultációk megszervezésében, lebonyolításában
• szülői aktivitás fenntartásában (egyéni, kiscsoportos, csoportos formában is)
• tanácsokkal a fejlesztésben való szülői részvételhez
• a fejlesztésben aktív, érdembeli részvétellel
• sorstársakkal való találkozások létrehozásban, amennyiben a család ezt igényli és szükségét érzi
• civil szervezetekhez való eljutás megsegítésében
• az anyai szerep megerősítésében (a „szakemberi” szereppel ellentétben)
• a családi összetartás erősítésében
• személyes képességei felhasználásával minden egyébben, amelyben a család segítséget kér, igényel

Olyan kockázati tényezőkkel találkozhatunk a gyermeknevelést illetően, amik határozottan előre mutatnak későbbi deficitek, kognitív – szociális – érzelmi területen negatív előjelű eredményekre. Szegénység, aluliskolázottság, munkanélküliség, intézeti múlt, bántalmazottság, szenvedélybetegségek, érzelmi-, idegrendszeri labilitás, önértékelési zavarok életkörülmények következtében, fel nem dolgozott traumák, kirekesztettség… Azt is látjuk, minél több terhet cipel a család, a szülő, annál nehezebb a habilitáció. Egy problémákkal, betegséggel terhelt graviditás nagy kockázat a későbbiekre nézve. Magyarországon csaknem minden tizedik újszülött koraszülött, a 37. hét előtt születik. Ez az európai átlagot is meghaladja. A koraszülöttek a perinatális (v. neonatális) intenzív centrumokba kerülnek, ahol a méhen belüli fejlődési rendellenességeket, szülés alatt keletkezett kórállapotokat is ellátják. Ha a terhesség alatt rendelkezünk információkkal, jobban fel tudunk készülni a diagnosztikus helyzetre, a terhesgondozás is preventív tartalmat kap. Ha meg szeretném határozni, számomra honnan indul „eléggé korán” a beavatkozás, segítés, olyan lennék, mint egy műholdas kamera, ami egy virág porzóját akarja bemutatni.  Fókuszában egyre közelebbi és közelebbi objektumok kerülnek, amely a Föld légterét mutatva folyam/atosan zoom-ol: felszín, kontinens, ország, tájegység, város, utca, park, talaj, virág, s így érkeznék a porzóhoz. A nézőpont megváltozik, irányában, mert a gyermekszületés szempontjából tágul, de idői viszonylatát tekintve a születéstől számított legtávolabbi időpont a legkisebb „objektum”. Tehát, honnan vizsgáljam: szülők találkozása, házasság, terhesség, szülés, újszülött…

Az én felfogásom szerint minden megszületett gyermek potenciális szülő. Minden apró és minden nagyobb lenyomat átöröklődik, visszük magunkkal tovább szüleink, nagyszüleink szellemi – lelki hagyatékát. Serdülőként hányszor mondjuk magunkban, szüleink – számunkra nem tetsző – megnyilvánulására; „na, én ilyet biztos nem mondok soha a gyerekemnek”. Majd eljön az idő, valóban anya lesz a lányból, és azt veszi észre magán, hogy nem csak édesanyja szavait mondja saját lányának, de még a hanghordozása, a hangszíne is kísértetiesen hasonló. Mikor kezdődik a gyermeknevelés? Nincs eléggé korán, soha, tehát inkább úgy fogalmaznék: a lehető legkorábban kell szükséges szolgáltatásokhoz juttatni a gyerekeket, a lehető legkorábban kell a koragyermekkori intervenciós szolgáltatásokat elérni.

Gálfi Anikó - okleveles gyógypedagógus

• koragyermekkori intervenció korai beavatkozás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!