Itt vagyok - Amikor véget ér a keresés

Az a csalóka délibábja ennek a résznek, hogy még mindig a keresésben tart, de nem játszik veled az élet, csupán tanít, mint mindig. Kifáraszt, saját megrögzött játékodon keresztül azért, hogy egyszer végre megállj és körül nézz, megérkezz. Engedd meg magadnak egy percre, hogy most pont ott legyél, ahol ebben a pillanatban lenned kell, itt. Nem hibáztál és nem kell még azon aggódnod, hogy mit hoz a holnap, csak az a feladat, hogy a legtökéletesebben betöltsd ezt a pillanatot. Ide akarsz megérkezni, és nem veszed észre, már itt vagy. Már minden itt van körülötted, amire most szükséged van. Nincs semmi más, ami fontosabb annál a pillanatnál, amiben éppen levegőt veszel. Oda, ahova el akarsz jutni, csak arra a felismerésre vár, hogy már ott vagy. A boldogságod, az elégedettséged, semmi másra nem vár, mint a te megengedésedre, döntésedre, hogy nem harcolsz végre saját magaddal, nem a jövőbe helyezed ezt az állapotot és nem is a múltban téblábolsz, hanem jelen vagy, itt és most.

Nem találhatod meg önmagadat a múltban vagy a jövőben. Egyetlen helyen találhatod meg magadat: a mostban. Ha kereső vagy értelemszerűen jövőre van szükséged. Ha így hiszed, ez igazzá válik számodra: valóban időre van szükséged, amíg rájössz, hogy nincs szükséged időre ahhoz, hogy az legyél, aki vagy. “

Eckhart Tolle

Nem szabsz feltételeket és elvárásokat önmagaddal szemben, hogy csak akkor leszel ott, ha bizonyos kitűzött, számodra fontosnak vélt dolgokat elértél az életedben. A jelen teljességét felismerve megértheted, hogy az életed ebben a pillanatban is pontosan tökéletes ahhoz, hogy az legyél, aki vagy. Célok, tervek, önigazolásra váró feladataink mindig lesznek, de a most, az csak most létezik önön gyönyörűségében. A keresésben az elménk abban az illúzióban tart minket, hogy sosem érkezünk meg a “minden rendben van” állapotba. Feszítettséget generál bennünk, elégedetlenséget, pedig kész vagy és ezt egyből érezheted, amint kiszállsz az elmédből és csak létezel, élvezed magad körül az életet. Engeded ami megy és fogadod ami jön, ilyen egyszerű.

Az örök keresésben erről az állapotról maradunk le újra és újra. Úgy adjuk oda minden pillanatunkat a jövő fürkészéséért, hogy közben elveszítjük a jelenünket, azt, amit most megélhetünk, és ami minden pillanatban megmutatja határtalanságát, de mi csak a múltban rekedtünk, vagy a jövőtől félünk, mikor semmi más nem létezik ebben a pillanatban, amivel törődnünk kell, és amivel gazdagodhatunk igazán, mint a most. Érkezz meg a mostba és vedd észre a neked kínált ajándékait, lehetőségeit. Lásd meg, hogy a következő lépéshez, mindig pont úgy kapod meg a segítséget, olyan egyszerűen, ahogy a következő lélegzetedet veszed, és valójában most, többre nincs is szükséged, mert már minden készen van, készen vagy, csak élj, engedd meg, hogy létezz. Játssz, és hagyj fel azzal, hogy megakarod ítélni, hogy ami van, az éppen jó vagy sem, mert csak egy tapasztalatot élsz meg. A kártyák osztását egy felsőbb erő pontosan a te érdekedben rakja eléd, mindenhogy te profitálsz végül belőle, épp ezért magadat akasztod meg azzal, hogy bírálod épp jó lapot kaptál-e, vagy sem, mert ezzel lemaradsz a kincsről, amiért kaptad azt a lapot. Mondj egy all int. Nem számít mi lesz, mert az csak az elmédnek fontos, a lelkednek csupán egy újabb kaland a jelenben, amiben kiteljesedhet, amiben te felfedezheted önmagadat, ha végre igazán ott vagy, ha megérkezel.

További írásaim itt és itt!

Előző

2 / 2. oldal