Hol vagytok férfiak, akik randevúztok, és nem „taliztok”?
A férfiak egy része azt gondolja, hogy nincs már szükség lovagias gesztusokra, hiszen a nők minden szempontból egyenjogúságot akarnak, tehát kapják meg, amire vágynak, ne járjon nekik a megkülönböztetett bánásmód.
Az egyenjogúság azonban nem jelenthet egyformaságot, mert nem lehetünk ugyanolyanok. A nők ma sokszor nem kérnek az udvariasságból, az előzékenységből, mert ennek olyan üzenete van számukra, hogy a férfi gyengébbnek tartja őket, ez egyben a kiszolgáltatottság, a ráutaltság érzésével is szorosan összekapcsolódik. Pontosan emiatt sok férfi ma óvatosabb, bátortalanabb a lovagias gesztusokkal. Pedig a nők ugyanúgy vágynak a gondoskodásra, hogy egy stabil párkapcsolat biztonsága hozza meg végül a harmóniát.
Nyugodtan ragaszkodhatunk ahhoz a tényhez, hogy Férfiak márpedig léteznek, az úriemberséget pedig meg lehet tanulni, de ha nem párosul belső tartással, lelki gerinccel, akkor csupán egy műmájert kapunk, aki bár elsajátította a száraz protokollt, mégsem hiteles. Szív nélkül nem lehet valaki gentleman, nem elegendő a villantott mosoly, a vasalt ing, és a túltengő tesztoszteron pedig nem a férfiasság csimborasszója. A mai férfi lehet jóképű, határozott, sármos és intelligens, de sajnos csak pasi marad, ha jellemfejlődése során az úriemberség kritériumai lemaradtak félúton.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez