Az első anyai érintések a jelzésekre, a sírásokra való reagálása mind ott van mélyre szorítva tudattalan emlékeinkben, és a a bizalom, az elfogadás, az együttlét szintjein ezt a sémát akarva akaratlan előhívjuk kapcsolatainkban. Meghallotta a sírásaid közötti különbséget és reagált is rájuk? Képes volt megnyugtatni, érzelmi biztonságot teremtett? Kielégítette érzelmi, fizikai szükségleteidet? A párkapcsolat ugyanez: meghalljuk és megértjük egymás hangját, figyelünk, reagálunk, tekintetünket egymásra fókuszáljuk. Ez a korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha hiányt szenvedtél és bizonytalan voltál, vég nélkül sírtál, örökösen várakoznod kellett a figyelemre, ez a frusztráció időnként majd bekopogtat párkapcsolatod ajtaján is. Minden kötődéstől való félelmünkben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk.

Amikor biztonságosan kötődünk, pozitívan ítéljük meg egymást és önmagunkat, meleg, bizalomteljes, meghitt kapcsolatban élünk

Nem félünk elköteleződni, de a hosszabb-rövidebb ideig tartó egyedüllét perodusok sem jelentenek problémát. A biztonságosan kötődő emberek a legelégedettebbek, stabilan hisznek önmagukban, egymásban, és a kapcsolat életképességében, a társkapcsolattá szelídült szerelem erejében.

Az ambivalens kötődő túl szoros intimitásra vágyik

Kapcsolatával gyakran elégedetlen, főleg ha nem kap elég szeretetet, és megfelelő válaszokat erős kötődési igényére. Önértékelése, önmagáról alkotott képe nagyban függ a társa viselkedésétől. Aggodalmas, féltékeny, szorongó, heves érzelemkitörések jellemezhetik. Számára a párkapcsolat csak akkor valóságos, és csak akkor érzi, hogy társa szereti, ha fizikailag jelen van.

Az elkerülő kötődő bizalmatlan, megtanulta nem kifejezni az érzéseit

Ő rendben van szoros érzelmi kötelék nélkül is, nincs rá igénye, hogy érzelmileg közel kerüljön a másikhoz. Függetlenségre, önállóságra törekszik, hiszen így elkerülheti az elköteleződést. Partnerét általában negatívabban ítéli meg, mint saját magát. Lelke mélyén kötődni vágyna, közben retteg mindennemű szoros köteléktől, ezért csak úgy képes feloldani ezt a komoly kettősséget, ha tagadja és elfojtja érzéseit. Olyan kapcsolatokra vágyik, amelyben sok az intimitás és a meghittség, de ha megkapja, akkor összezavarodik, és nehezen tudja azt befogadni.

Te hogyan szeretsz? Félve, bátortalanul, vigyázva, fóbiáktól szenvedve, gyanakodva? Őrülten, mohón, birtokolva? Szabadon, magabiztosan, pozitív gondolatokkal, bizalommal telve? Hogyan szeretsz? Aki saját kötődési jellemzőit felismeri, az jó úton jár. Ahhoz, hogy rossz sémáinkat levetkőzhessük, legyen bátorságunk tudatosan változtatni, küzdeni a beégett emlékeink ellen, hogy az otthonról hozott mintát amennyire lehetséges, kisöpörjük gondolatainkból. Érdemes megismerni társunk kötődési stílusát, így könnyebb lesz elfogadnunk őt, mélyebbé, szorosabbá, bensőségesebbé válik az együttlétünk.

• érzelmi kötődés kötődési képesség kötődési képtelenség párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!