Használd és dobd el! – így gondolkodik egy éretlen személyiség a kapcsolatokról

Ha lanyhul a tűz, úgy lesz egyre bizonytalanabb, és csak panaszkodik, hogy már megint nem az igazi sodródott az útjába. Nem bírja a változást, képtelen elviselni, ha az érzelmek minősége, intenzitása változik. Az érett szerelem nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes. Hanem éppen hogy van benne közeledés, távolodás, meg kell élnünk mélységeket és magasságokat is együtt. Egy érzelmileg éretlen személyiség számára viszont állandó tűz és hevület kell, a változás egy fenyegető felkiáltójel, vigyázz, vége mindennek, unalom vár, elmúltak az érzelmek.

Egy érett személy mer bízni, és nem önmagából indul ki, hiszen ha az ő érzelmei törékenyek és illékonyak, akkor biztosan a másik ember ugyanilyen. Nem őrlődik a folytonos bizalmatlanság, gyanakvás és féltékenység vasmarkában, nem ül a másik ember lelkére, nem nyomorítja meg érzelmileg, és nem törekszik állandó, amőba párként együtt lélegző, összefonódó szimbiózisra. A birtoklási vágy, a féltékeny fájdalom kikezdi a valódi szövetséget.

Sokunknak nem is olyan könnyű egycsapásra MI-ben gondolkodni. Átállítani a fejben a kapcsolót egyfajta társidentitásra, megszokni a tudatot, hogy egy másik ember folyton jelen van, és vele minduntalan relációba kerülünk. Féltjük önmagunkat, mindez az énhatárainkat feszegeti, vajon vele feladhatjuk független identitásunkat? Ezek normális érzések a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de az elmélyüléssel, kötődéssel, a bizalom szilárdulásával ezek a megélések változnak, és észrevétlenül megtanuljuk a többes szám használatát.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.