Dallas, Szomszédok, Klinikák szinte nincs olyan ember, akiknek ez ne jelentene semmit. Ezek voltak a SOROZATOK csupa nagybetűvel, a szereplők pedig beköltöztek otthonainkba, és velünk együtt öregedtek napról-napra. Nosztalgiázzunk kicsit!

A nosztalgia remek dolog és nem egyszer igen széles mosolyt csal az ember arcára, elég ha arra gondolunk, hogy egy fárasztó nap után milyen tévésorozatot vártunk köröm rágva. Hétről hétre végig izgultuk az ármánykodásokat, szerelmeket, és az aktuális kenyérárat is tudtuk.

Természetesen a Dallas volt a sorozatok krémje, számunkra teljesen ismeretlen új világot mutatott be, gyönyörű nők, fess férfiemberek, dögös autók, tökéletes házak, meseszerű élet, és persze ellenpólusként rengeteg féltékenység, áskálódás. Mivel még az internet nem volt szerves része az életünknek, a sorozatok meghatározó szerepet töltöttek be, diktálták az aktuális trendeket: a férfiak Bobby Mercedes-ét akarták (pedig abban az időben már az is császár volt, aki Lada helyett Opellel járt), Samantha ruhatára is imponáló volt a hölgyeknek meg persze Pamela szépsége.

A sorozatok ereje abban rejlett vagy talán még ma is abban rejlik, hogy beszivárognak az életünkbe, és hiteles ábrázolással magával ragadják a nézőket. Persze nem kell olyan túlzásokba esni, mint ahogy előfordult már párszor, emlékezzünk csak arra,  amikor szegény szerencsétlen Isaurának a rabszolgalánynak gyűjtést kezdeményeztek, hogy felszabadítsák. Ugyanilyen összefogás volt, akkor amikor Esmeralda szemműtétje volt a tét.. A Dél-amerikai sorozatok akkoriban ritkábbnak számítottak, nem úgy, mint manapság.

Mindenből meg van a hazai, nekünk itt volt a Szomszédok teleregény végeláthatatlan számú epizóddal, és generációk nőttek fel a vége főcím közben megfogalmazott tényeken, bölcsességeken. Taki bácsitól megtudtuk, hogy nehéz a taxis élet, Lenke néni a kisboltban mindig tájékoztatott az aktuális „drágaságról”, ma is megvan az aktuális Szomszédok, csak éppen Barátok közt-nek hívják, és csak a nagyon kitartó nézők tudják, hogy ki kinek a szerelme, gyereke, haragosa, anyja, apja.

Meg persze volt a nélkülözhetetlen kórházsorozat, amin izgulhattunk: a feledhetetlen Klinikák, és persze vele együtt Udo Brinkmann, akit minden második nő meg akart kaparintani. Felderítésre váró bűntényekben sem volt hiány. Kojak az elhagyhatatlan nyalókájával a szájában oldotta meg a rejtélyeket, vagy ott volt Derrick és az éles esze, ha fürge nem is volt. Sármos nyomozók, ügyvédek is színesítették mindennapjainkat, hiszen Petrocelli a San Remoban praktizáló ügyvéd útját folyton keresztezték a rosszfiúk, de a brit szépfiú  Dempsey is üldözte a gonoszt bájos kolleganőjével Meakpeace-el. A „nyerő párosok” is taroltak akkoriban a Miami Vice duója mellett sem lehet elmenni szó nélkül, ennél a sorozatnál az akció vegyült a humorral és a lazasággal. Bruce Willis még mielőtt felvette a Die Hard filmekből jól ismert golyóálló atlétáját, szintén egy sorozatban domborított, az általa megformált, istenien csipkelődős, és szenvtelenül laza karakter a Simlis és a Szende üde színfoltja volt délutánonként.

Megpróbáltam végignézni járkálás, és egyéb kényszer cselekvés nélkül, egy akkoriban „sztár”-nak számító sorozat valamely részét a minap, szabályosan fuldokoltam az unalomtól, pedig 10-20 éve még a szemem is eltakartam izgalmamban. Egy hihetetlenül felgyorsult világban élünk, és igényeljük is a pörgős, akció dús jelenteket, hiszen annyira nagy a kínálat, annyian versengenek a figyelmünkért, hogy joggal várhatjuk el a maximális izgalmakat. Fura, de valahogy már Jockeyt sem látom annyira gonosznak, mint régen inkább csak piti gonosz húzásai vannak, amiket nagynak akar láttatni, de emlékszem 1990-ben számomra ő volt maga Lucifer.

Remek, humoros sorozatok  és velük együtt felejthetetlen karakterek is születtek a 80-as évek végén 90-es évek elején, elég ha az esetlen Ivy Tisdale-re gondolunk a CsengetettMylord-ból, vagy akár Will Smith kölyök képe is beugorhat az Amerikából jöttem-ből.
Elöntenek minket a sorozatok ez tény, sokszor az ember nem is tud választani, de egy biztos, ha eszünkbe jutnak azok a sorozatok, amiken felcseperedtünk, lavinaként törnek ránk az emlékképek, és egy kacaj kíséretében kapunk a fejünkhöz: Jézusom tényleg!

• dallas Ewing sorozat szomszédok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!