Férfiszempont: Önszeretet vagy nárcizmus?

Viselkedésmintáink lenyomata már gyerekkorban beépül. 3-4 éves korig az önimádat jellemvonásait minden gyerekeken észre lehet venni. Nem is lehetne másképp, ugyanis abban az időben minden róla szól. Őt szeretik, őt ajnározzák, minden körülötte forog. Azonban van egy fordulópont, amikor eldől, hogy az a gyerek, ki tud-e lépni a társadalomba úgy, hogy azt a szeretetet, amit ő addig kapott vissza tudja-e áramoltatni. Ez nagyon tetten érthető dolgokon múlik.

Akinek van kisgyereke, biztosan megtapasztalta, vagy látta a szomszéd, vagy rokon gyerekén, hogy ő a szülőnek folyamatosan produkálja magát. De ez a produkció nem egy önző cselekedet, ugyanis ő nevettetni szeretne és szeretne hozzájárulni az élethez. Ő még nem tud mosni, főzni, takarítani, pénzt keresni, de egy dolgot tud, meg tudja nevettetni a szülőt. Később ezek rajzok formájában nyilvánulnak meg.

Ha ezt a szülő nem értékeli, akkor a gyerek elbizonytalanodik, jó dolgot csinál-e, vagy rosszat. Ha a szülők a pillanatnyi rossz állapotukban leértékelik, vagy elfojtják ezt az önzetlen adást, amit jó szívvel, és jó szándékkal tesz, akkor végképp elbizonytalanítják a gyereket. Ő pedig ezt a fajta bizonytalanságot viszi magával a későbbi párkapcsolatába, és viszi magával az életbe.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Pilát Gábor

Néha jó lenne, ha az élet olyan volna mint egy festő vagy egy író munkája, aki az aznap rosszul sikerült alkotását még este törölhetné, hogy hajnalban újra megteremtse. De az élet nem ilyen. Inkább olyan, mint egy színész esti fellépése a színházban. Ronthat, de nem törölhet. Pilát Gábor Ha lájkolod az oldalt, több tartalmat láthatsz, ha megosztod a posztot, megköszönöm! #tabuknelkul #pilatgabor #pilátgábor #pilatgaborwikipedia