Férfiszempont: Mikor feltűnt a szemem sarkában

Maga a fesztivál az előkészülettel és a bontással együtt is szempillantás alatt a múlt részévé vált. Őt vártam minden áldott nap, akár egy iskolás gyermek a nyári tanszünet első napját. Nagy ritkán pár pillanat erejéig felbukkant köztünk, de azt hiszem, ha hosszú órákat tölt nálunk, akkor is többet követeltem volna a jelenlétéből. Alig láttam, mégis, abban a 8 napban a puszta létezésének a tudata is felüdülést jelentett számomra, s megmagyarázhatatlan mosolyt csalt az arcomra.

Előfordul, hogy egy belső hang nem hagy nyugodni. Folyton ott duruzsol benned, s cselekvésre ösztönöz. A belső hang, mely tisztán, érthetően adja tudtomra, a történet nem érhet ilyen egyszerű véget. Újból látni szeretném testközelből! Hallani szeretném a hangját, ahogyan a szavait formálja mondatokká! Bele szeretnék nézni a szemébe, hogy ismét lássam, mit jelent maga az Élet. Az Élet, mely ez esetben nem önthető szavakba, nincs rá semmiféle lexikális magyarázat, sokkal többről van szó, az érzésről, melyet akkor tapasztalsz, mikor jó mélyen a szemébe nézel, csakis akkor tudhatod rá a pontos választ. Nézni szeretném, ahogy tekintetét rám szegezi. Nézni, ahogy érdeklődve szemléli a világot.

Látni szeretném az őszinte mosolyát, mellyel azonnal levett a lábamról! Igen, a mosolyát, melyet bármikor képes vagyok felidézni, azóta is. Érezni akarom az illatát! A közelemben akarom érezni, hogy ismét, megrészegülhessek a jelenlététől. Vajon tényleg ismét ennyire megrészegülhetek a jelenlététől? Éreznem kell! Olyan izgatott és egyben kíváncsi vagyok. A válasz egyre közelebb, a találkozás egyre közelebb...

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!