Ha elfogadjuk azt a számadatot, hogy a haláluk előtt megkérdezett emberek körülbelül 90%-a vagy volt már a megcsaló szerepében, vagy megélte már azt, hogy őt megcsalták, akkor kijelenthetjük, hogy a megcsalás egy majdnem mindenkit érintő jelenség.

Gyakran találkozunk azzal a mondással, hogy „A hűség nem érzés és nem érzelem, hanem döntés kérdése". Ez valószínűleg így is van, ugyanis az ember alapvetően nem monogám lény. A szerelmet egy konkrét valaki iránt érezzük, tehát az személyes, a szexuális vágyat viszont elvileg bárki iránt érezhetjük, így az személytelen. Amikor valaki úgy dönt, hogy hűséget fogad, és monogám életet fog élni, akkor ő tulajdonképpen hoz egy döntést, és felülírja azt, hogy másra is szemet vessen, hiszen azzal abban a pillanatban megteremtené a saját belső konfliktusát, és hazugságban kezdene el élni, ugyanis mást ígért, mint amire vágyik. 

A monogámia kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott az evolúció, ugyanis kiderült, hogy a szülők úgy tudják a legnagyobb fizikai és érzelmi biztonságban felnevelni a gyereket, amikor a csemetéjük egyenlő arányban megkapja a jó apai, és a jó anyai energiát. Sajnos gyakran látjuk ennek az ellentettjét is, amikor valaki csonka családban nevelkedik, és az anya vagy az apa próbálja meg mind a két energiát közvetíteni, miközben ezt kevés sikerrel tudja megtenni hiszen ő nő, illetve férfi.

Ha kitekintést teszünk az állatvilágba, akkor sok kapcsolati formával találkozunk. Vannak állatok, akik csak a párzás idejére jönnek össze, akadnak, akik ugyan közösen nevelik a kicsinyeket, de amikor azok életképessé, azaz önfenntartóvá válnak, akkor a szülőpár útjai különválnak, és nem egy állat él monogámiában. Náluk ez nem egy döntés, egyszerűen létállapot kérdése. Leginkább a madarak ilyenek és ezen belül is a hattyúk, akik egyébként a szerelem emblematikus jelképei is, emlékezzünk a két, szív alakban összefonódó hattyúnyak képére.

A szociális monogámia az állatvilágban egy arra vonatkozó kifejezés, amikor a szülők a kisded biztonságos nevelkedése céljából ugyan együtt maradnak, de közben mással is párosodnak. Kimondva persze furcsán hangzik, de az emberek közül is sokan ebben a szociális monogámiában élnek. Saját maguk, és a külvilág felé  is látványos kirakatot mutatva mintacsaládban élnek, de eközben időnként vagy gyakran kikacsintanak a kapcsolatból. 

Kanyarodjunk vissza „a hűség döntés kérdése" mondásunkhoz. A kulcs a döntés motivációjában van, ugyanis ha az a döntés nem szívből jövő, önként és szabad akaratból történő elhatározás, hanem egy akaratlagosan eldöntött választás, mert mondjuk ez az ára annak, hogy párkapcsolatban, házasságban éljen, hogy gyerekei lehessenek, esetleg ez a környezet konformista nyomása, aminek az illető meg akar felelni, akkor létrejön a belső disszonancia. Szembekerülnek egymással a vágyak és a tettek. Szíve szerint mást tenne, mint az esze szerint. A döntés ugyan mindkét esetben megtörténik, csak a másodiknál ez egy ingatag talajon és üveglábakon álló, hamis és törékeny elhatározás lesz. Tűrés kerül bele, de a tűrésnek bizony van határa, mint ahogy ezt Arany János is csodálatosan megírta a Toldi című költeményében: „Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette.", de aztán repült a malomkő.

• férfiszemmel hűtlenség párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!