Férfiszempont: Ami igazán számít

Emlékszem, a jó 2m magas srácra, aki hatalmas türelemmel, gondosan arra tanította jóval fiatalabb társait, hogyan dobjanak helyesen kosárra.

Emlékszem a fiatal párra, akik a füvön ülve, végtagjaikkal egymást átfonva ültek mozdulatlanul, talán arra várva, hogy mikor dobban egyszerre a szívük, vagy csak élvezték a közösen megélt perceket.

Emlékszem a gyönyörű lányra, aki határtalan kedvességgel lépett oda hozzám, hogy közölje, “azt hiszem, az 1-es villamos nem jár” ...helyette pótlóbuszok segítik a célba érést.

A sétám több okból is tanulságos volt. Olyan nincs, hogy semmisem történik, Socratesnek igaza volt. Ugyanakkor bármely város, ahol éppen megfordulsz, a környezeted olyan, amilyennek Te magad látod. Az állítás, miszerint Budapesten mindenki folyton rohan, nem igaz. Mindenhol megtalálhatod azokat az helyzeteket, cselekvéseket, vagy érzelmek kivetülését, melyek igazán számítanak, amitől igazán emberségesnek érezheted magad. Nincs más dolgod, csupán helyezd a figyelmedet a jelen történéseire.

Azt hiszem, ha az ember képes észrevenni azt a sok jót, ami igazából körülveszi, Ő saját maga is más viselkedést produkál. Betértem egy nyilvános mosdóba, mely különösen tisztán volt tartva. Az egyik takarítónő éppen a tükröt sikálta. Jókedvűnek tűnt, talán azért, mert képes értékelni az életét, de az is lehet, hogy csak azért tűnt annyira vidámnak, mert közel járt már a műszak vége. Mindenesetre az a gondolatom támadt, hogy megszólítom, s végül így is tettem. Megköszöntem a tisztaságot, mely az Ő munkájának köszönhető. Azt a döbbenetet mely abban a szent pillanatban az arcára ült nem felejtem egy darabig. Remélem, így Én is szereztem jó emléket/érzést azon a Budapesten eltöltött napon, egy olyan embernek, akitől egyébként nem várok semmit, hiszen nem is ismerem.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!