Amikor az ember még elég fiatal, és még kellően tapasztalatlan, akkor nehezen róható fel neki, hogy hisz a tündérmesékben. Azonban abban az esetben, ha valaki egyetlen kitörés nélkül viseli el az évekig tartó rémes kapcsolatát, akkor a gyávaság már igazi bűn lesz.

"Pedig a kapcsolat elején nem mutatott semmi ijesztő hajlamot a kicsapongásra, a hazugságra és a passzivitásra." - kezdetű gondolatsor remek megfigyelés lehet, azonban legalább annyira nem mutat a megoldást a kialakult helyzetre, mint a tétlen várakozás.

Mint ahogyan az sem, amikor a ki nem mondott, hallgatólagos beleegyezésükkel várják egy kívülről érkező új szerelemtől a robbanást, vagy esetleg azt, hogy a gyerekek serdülőkori ráébredése a szülők boldogtalanságára és gyarlóságaira, már nyílt lázadássá fajuljon.

A "Soha nem tudnám elhagyni a gyermekeimet és a családomat" elgondolás mind erkölcsi, mind etikai értelemben is példamutató magatartás, de amikor se szívvvel, se lélekkel nem vagy már jelen, az értelmezhetetlenné teszi azt.

• férfiszemmel gyávaság stylemagazin férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!