Fájdalmas biztosítás
Nem tudom, utólag hányan mennénk vissza az időben és változtatnák meg döntéseinket, hányan indulnánk el másik úton. Azt hiszem, sokan, de ahogy a mondás tartja: az életet csak előremenet lehet megélni és utólag lehet megérteni.
- Akkor és ott jó ötletnek tűnt a kapcsolat és a házasság. Okos volt és kedves, jó anyagi körülményekkel rendelkezett már akkor is, és rendkívül kiegyensúlyozott kapcsolatban éltünk – meséli a beszélgetőpartnerem. Nem ő volt az igazi a számomra, ezt már akkor is tudtam. A szex akkor is csak az “elmegy” kategóriába tartozott, de én családot akartam, gyerekeket és azt, hogy ők jó körülmények között nőjenek fel, és gondos, jó apjuk legyen. Ebben nem is tévedtem, a férjem nagyszerű apa és családfő. Férfiként viszont nem tudok a férjemre gondolni – mondja. Tudom, hogy én tehetek róla, ahogy mondtam, a kezdet kezdetén is tisztában voltam a ténnyel, hogy nem ő az igazi számomra. Nem volt szerelem, nem voltak vad, szenvedélyes éjszakák, egy nagyon rendes ember volt, és most is az. A női létemet nem tudom megélni mellette, soha nem is tudtam, de elválni nem akarok, és ha rajtam múlik, nem is fogok. Nem, nem gyávaságból, legalábbis azt gondolom magamról, a gyerekeim miatt nem. Nem tudom elképzelni, hogy ők nem ide jönnek haza, hogy nem az apjukkal töltik a délutánt, hogy ők nélkülöznek bármit is. Inkább élek, ahogy tudok, és nem terhelem a férjem a közös életünk nehézségeivel. Persze vannak, akik máskép gondolkodnak egy ilyen helyzetről, és ha őszinte akarok lenni, magam sem gondoltam, hogy a döntésemnek ilyen súlyos következményei lesznek, hogy ilyen nehéz periódusokkal kell megküzdenem. Sőt még nehezebbekkel is, tekintve, hogy még csak az elején járunk a nehézségeknek, és az idő múlásával még nehezebb lesz ezeket a terheket cipelni. Azt gondoltam, ez a házasság egy igazi életbiztosítás lesz számomra. Nem tudom, tényleg az lett-e vagy csak én képzelődöm, mindenesetre most fizetem meg az árát annak, hogy a gyerekeim és én is jól élünk.
Ez az igazság, ha tetszik, ha nem. Ma már nem tudom, hogy jól döntöttem-e akkor, amikor a házasság mellett döntöttem, de most már nincs jelentősége. Azt mindenesetre szomorúnak találom, hogy egy nő a harmincas éveiben ilyen helyzetbe kerül. Olyan hosszú idő van még hátra az életemből, amit ki kell bírni, amit úgy kell élnem, ahogy nem szeretném, vagy nem szerettem volna soha. Az ember mindig megfizeti az árát annak, ha a könnyebb utat választja. Kötöttem egy életbiztosítást, amit életem végéig fizethetek.
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez