Elérkezett a pont, ahol a nő reflektál a férfi szavára és szívére. Mert valóban létező jelenségről beszélünk. Vannak kapcsolatok, melyek sosem érnek meg a kiteljesedésre. És bár tény, hogy papíron valóban tökéletes, mégsem lehetünk elsők és egyetlenek.

"Kedves Férfi, akit szeretek!

Szeretném már előre leszögezni, hogy minden, amit leírok, az az őszinte érzéseimről szól. Nem lesz benne szemrehányás, sem pedig pofonosztás. Csak a bennem idáig kavargó kétségek, és gondolatok kerülnek terítékre, melyeket hosszú ideje elfojtok magamban. Melyeknek a létezéséről te már réges-régen tudsz.

Tudom, hogy most is pontosan tudod, hogy mit jelentesz nekem. Hogy még most, miközben éppen elválni készülök a szívedtől is, tudod, hogy szeretlek téged. Az együtt töltött idő több, mint csodálatos volt. Várj, itt meg kell állnom, mert ez csak részben igaz. Nagyon sok boldog pillanatot okoztál nekem, nem véletlenül szerettem beléd, de sajnos a kétségeid, amiket belehúztál a közös világunkba, éppen annyi fájdalmat is okoztak nekem. Ugyanis tudjuk jól, hogy a bizonytalanság megöli a boldogságot.

Tudom, hogy szeretsz engem és azt is, hogy soha nem akarnál nekem fájdalmat okozni, sajnos azonban mégis megteszed. Mert bár imádod a személyiségemet, imádod, ha veled vagyok, kizárólagosságot kérsz, hogy más ne érjen hozzám – egyébként ilyen szóba sem jönne, mert hozzád tartozom szavak nélkül is – mégsem vagy képes arra, hogy azt mond, mostantól én leszek az az egy. Az egy, akiért megéri az áldozat. Akinek nem akarsz majd csalódást okozni. Akit a „de” és a „mert” után teszel, ezúttal magabiztos érzésekkel.

Tudom, hogy szeretsz velem ébredni, és élvezed, amikor együtt töltjük az időt. Hogy valójában nincs szükséged arra sem, hogy másokkal hemperegj, csupán csak a visszaigazolást keresed minden egyes közösségi médiás langyos flörtben. Szereted, hogy ismerem az életedet, és mostanra már a barátaidat is. Hogy te is tudsz rólam mindent és élvezed az órákig tartó beszélgetéseinket. És tudom, hogy valóban fantasztikusnak látsz, ennek ellenére bennem folyamatosan dolgozik a bizonyítási kényszer. Mivel sosem mondtad ki, hogy én kellek kizárólag, így mindig versenyhelyzetben vagyok. Sosem leszek az a lány, aki úgy siklik végig az utcán, mint azok a bizonyos nimfa-hajú lányok, akiket az instagramon követsz. És bár elmondod, ők sosem lesznek olyanok számodra, mint én, mégis fáj nekem a tudat, hogy nem vállalsz fel. Hogy bár a lelkünk összeér, ez még sem elég most neked.

• döntés elköteleződés érzelmek félelmek párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!