Érzések, melyeket hajlamosak vagyunk összekeverni a szerelemmel

Barátság. Szenvedélyre és csupán testi vonzalomra ezért nem építhető egyetlen tartós kapcsolat sem. Kell, hogy legyen közöttünk valamiféle, szerelmen túli mély, szeretetteljes barátság is. Ha azonban ebbe a szelíd érzésbe nem vegyül fizikai vonzalom, vágy, és soha nem tudnak igazán szenvedélyesen kapcsolódni, akkor a kapcsolatot folytonos fájó hiányérzet járja majd át.

Biztonságérzet. A tartós párkapcsolat megbízhatóság, biztonság és közelség. Ám vágy és szenvedély nélkül nem jöhet létre harmónia, mert a szenvedély féktelen, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat biztonságos komfortzónájában, annál jobban vigyázunk a bevált mozdulatokra, a közösen bejáratott forgatókönyvre, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak. Az újító, friss energiákat csak úgy tudjuk beengedni a szerelmi életünkbe, ha elég bátrak vagyunk szót emelni a saját vágyainkért, igényeinkért.

A se veled, se nélküled kapcsolatok érzelmi hullámvasútja. Az állandó viták, veszekedések és nagy kibékülések, visszahurcolkodások nagyon erős érzelmi ingereket váltanak ki. Ezt a fajta intenzitást gyakran szenvedélyként értelmezzük. Nem találjuk a kivezető utat a kapcsolatból, kilépni nincs bátorságunk, benne maradni nem jó nekünk. Általában van egy kiszolgáltatottabb fél, aki hitegeti magát, reménykedik a fejlődésben. Sokszor azért nem lép ki, mert azt képzeli, hogy a másik „nehezen nyílik meg”, hogy „több időre van szüksége”, miközben folyamatosan megéli, hogy az érzelmileg elérhetetlen, a szeretetlenség megélése mély sérülést okoz számára. Az elköteleződés nélküli, halogató viszonyokban valójában megrekedünk, és egy se-előre-se hátra állapotban stagnálunk. A legfontosabb hiányzik belőle, a bizalom, és a döntés, hogy átadtuk és megaduk magunkat, egymás számára egyetlenné váltunk, a döntést egymás mellett örökre meghoztuk.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.