Ennyit tudok most nyújtani neked

Fel fogok ébredni egyszer és utadra engedlek, megköszönöm, hogy ott voltál, amikor kellettél. Meg fogod találni a boldogságot, tudom, rám csak egy elveszett szellemként fogsz visszagondolni, aki belesodródott hétköznapjaidba, hogy elhitesse veled, hogy van még szivárvány. Ennyire kellettem neked, és te is ennyire kellettél nekem. És ez így volt jó.

El kell ismernünk, vannak időszakok, amikor egyszerűen nem tudunk többet adni, érezni egy bizonyos személy iránt. A csalódások sorozata kiöli belőlünk a vágyat, hogy ismét ragaszkodni akarjunk valakihez és az energiát, amivel egy új hosszú kapcsolatot fel tudnánk újra építeni. Viszont egyedül sem mindig jó, és egyeseknek kell az, hogy valaki elfeledtesse a fájdalmas múltat velük. Gyakran megesik, hogy egy kapcsolat véget ér, és máris rohannánk más karjaiba, de még képtelen vagyunk teljesen odaadni magunkat. Vajon egy barátra lenne ilyenkor szükségünk? Egy szeretőre, aki testi vágyainkat ideiglenesen kielégíti? Vagy talán a kettő kombinációjára? A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy őszinték vagyunk. Megbántani az őszinteségünkkel valakit erényesebb, mint szánt szándékkal kihasználni. A barátság extrákkal igenis egy létező kapcsolatforma, melyet a jelen szükségletei formáltak azzá, ami. Egy el nem kötelezett, jövőképet nem nyújtó, igazi, érzelmektől mentes, kényszervágyon alapuló kapcsolat. Vágyunk is valakire, de nem is, mint egy macska-egér játék. Nem akarjuk örökre, de most nem tudunk meglenni nélküle.

Néha értelmetlennek tűnik, hogy miért sodor hozzánk egyes embereket az élet. Ne igyekezzünk ezt megérteni, hanem inkább próbáljuk megélni. Azzal az erővel, ahogy hozzánk sodródtak, úgy fogja a sors visszavenni őket tőlünk. El kell őket engednünk ahhoz, hogy újak érkezhessenek helyettük, és ők talán már nem barátok lesznek „extrákkal”, hanem valódi jövőképpel rendelkező emberek, akik kedvéért mi is ki tudunk törni a hullámok közül.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!