Egy passzív agresszív személy nem képes és nem hajlandó kimutatni valódi érzéseit

Hogyan válik valaki passzív-agresszívvé? A legtöbb viselkedésmintát a múltból, otthonról hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, akaratunk, igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg. Ahol látszatharmónia uralkodott, ahol nem lehetett egy hangos szó sem, ahol a harag, a düh, és egyéb negatív érzelmek elfojtásra kerültek, ahol egymásba fojtották a szót, ahol tiltották, vagy veréssel torolták meg, ha a gyermek kifejezte frusztrációját, ott hamar el lehetett sajátítani a képletet: a nyílt önérvényesítés ördögtől való, jobb csendben maradni, bólogatni, és mélyre szorítani a fájó, negatív érzelmeket, mint a konfliktusokban alulmaradni, és elviselni a veszekedéseket, és a megtorló ellenagressziót. Mégis, akkor hogyan érvényesítse bárki is az igényeit? Hogyan juttassa azokat kifejezésre? Látszatmegoldás kell, minek során fennmarad a látszatharmónia, nincs kiabálás, nincs veszekedés, és látszólag nincs konfliktus sem.

Dacos, feszült, nemtörődöm, feledékeny, bizonytalan, szarkasztikus és depresszív. Érzelmeit, a saját szükségleteit, alapvető elvárásait, vágyait a kapcsolataiban nem képes megfelelően kifejezésre juttatni.

Hogyan kezeljünk egy passzív-agresszív társat? Ne becsméreljük, és ne szembesítsük folyamatosan a hibáival. Ne akarjunk dominánssá válni, mindenáron legyőzni, és fölé kerekedni. Ne teremtsük újra számára a múltbeli elfojtásra kényszerítő, mérgező közeget. Talán a legjobb megoldás, ha meglátjuk benne az egykori elnyomott, negatív érzelmeit mélyre szorító gyermeket, és erősítsük meg benne az alkalmasság érzést. Hogy ő is számít, hogy képes érvelni, meggyőzni, hogy az alkalmas az értelmes, konstruktív, emberi beszélgetésekre, hogy a vélemények ütköztetése néha elkerülhetetlen, a düh, és a harag pedig normális emberi reakciók.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.