Egy extrovertált és egy introvertált szerelme

Véleményem szerint, bár közhely, de igaz, hogy: ameddig a szeretet elég erős, addig nincs olyan élethelyzet, olyan különbözőség, amire ne lehetne megoldást találni. Számtalan súrlódásunk, konfliktusunk, de még veszekedésünk volt nekünk is az évek alatt, pontosan azért, mert mindig a saját magunk fejével gondolkodtunk. Mert bár az elején vonzó az ellentétes gondolkodás, a mindennapokban bizony képtelenség másként is belegondolni dolgokba, főleg ha szent meggyőződésünk, hogy nekünk van igazunk. Mégis, kellő intelligencián túl, ha társas kapcsolatra vágyunk, képesnek kell lennünk arra, hogy elfogadjuk, bizony a másik fél korántsem biztos, hogy ugyan úgy fog vélekedni dolgokról, mint mi. És igazából ez introvertált és extrovertált független. Ami biztos, hogy ha egy teljesen más személyiségű emberrel kötöd össze az életed, akkor sokkal több olyan helyzettel fogsz találkozni az életben, amelyet egy „totál ellentétes páholyból ülve” is szemlélhetsz. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a tiéd vagy az övé a helyes. Az életben megszámlálhatatlan dolog van, amire nincsenek konkrét szabályok, és nincs jó vagy rossz nézőpont. Egyszerűen csak van a tiéd és van az övé. A nehéz az, hogy ezt megtanuld elfogadni, néhanap esetleg kezelni is. Tudd megérteni, ha ő inkább csendben elvonulva, és ne agyalj azon, hogy vajon van –e valami baja. Ne nyomd el magadban azokat a dolgokat, amelyek téged feltöltenek, csak azért, mert ő nem ezektől a dolgoktól érzi jól magát.

Ha mindkettőtökben elég nagy a szeretet ahhoz, hogy akarjátok, együtt, működni fog. Ha nem sajnáljátok az időt, energiát, türelmet, empátiát és toleranciát egymástól, akkor egy olyan közös kis egységet hozhattok létre, amelyben ketten lesztek egy kerek egész. Ahol a csapatotok bár különböző színekben játszik, mégis a legrosszabb napokon is csak barátságos mérkőzések zajlanak. Ti, ketten egészítitek ki egymást pontosan ott, ahol a kirakós darabja hiányzik egyénileg belőletek. Lesznek fejtörést okozó percek, és biztos, hogy beleszaladtok majd olyan helyzetekbe, melyben elsőre nem a legjobb döntést fogjátok meghozni, de idővel megtanuljátok összehangolni a különbségeiteket is, és épp ettől lesz annyira tökéletlenül tökéletes a szövetségetek. Feltudjátok hívni egymás figyelmét egy másik nézőpontra is, ezáltal hozzásegítve a másikat egy esetleg kedvezőbb döntéshez. Az élet különböző területein mindketten másban vagytok erősek, így, ha ezt összerakjátok, nem igen jöhet olyan helyzet, amiben ne tudnátok a jó döntést meghozni. Ketten, közösen. Az egymás iránt érzett szeretet előbb vagy utóbb megtanít benneteket arra, hogyan forduljatok a legnagyobb nézeteltérés ellenére is empátiával egymás felé, és hogy tudjátok összecsiszolni a hétköznapokban az eltérő vágyaitokat.

A fontos az, hogy mindketten, határozottan érezzétek, a lelketekben:

„.. úgy fogjuk csinálni, hogy soha ne múljon el!”

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!