Chicago, maga a stílus
Elképzelek egy átlagos pénteki napot. Július van, 30 °C, a 47. emeleti irodámban halkan duruzsol a légkondicionáló. Lassan a tennivalóim végére érek, és a munkaidőm is lejár. Beszállok a gyorsliftbe és a mélygarázsban beszállok a kabriómba. 10 perc múlva már Lake Shore Drive-on hajtok a tóparton, majd megállok a North Avenue beach-el szemközti parkolóban. Fél öt és már a Michigan-tó hűvös vizében fekszem a homokfövenyen. Igen Chicagóban, egy metropolisz közepén!
Bátorságpróba 400 méter magasan
Mivel jelenleg nincs munkám Chicagóban, sőt a kabrió is hiányzik, így ismerkedésemet a várossal a Willis Tower-ben, Chicago legmagasabb felhőkarcolójában kezdem. Sokan még a régi nevén ismerik, azaz Sears Tower-ként, de a 110 emeletes felhőkarcolót már 2009-ben átkeresztelték. Maga a torony ma is az USA második legmagasabb épülete (az első a New-York-i One World Trade Center) 527 méteres magasságával. A Willis Tower 1973-ban épült, és akkor a világ legmagasabb épülete volt. Mielőtt felmegyek a híres Skydeck kilátóba, veszek egy Citypass kártyát, mellyel számtalan turistalátványosságra beléphetek, így nemcsak pénzt, de sok-sok időt is megspórolok. Ezzel a jeggyel ugyanis mindenhol sorban állás és várakozás nélkül beengednek. A lift elképesztő sebességgel repít a 103. emeletre. Természetesen a torony kilátójából fantasztikus a kilátás, körben Chicago felhőkarcolói a lábunk alatt. Szó szerint alatta, mert a Skydeck-en kialakított üvegkalitkába állva kiléphetünk a „semmibe”, alattunk 412 méter. Nekem nincs tériszonyom, vagy mégis? Minden bátorságomat összeszedve készítek egy szelfit, mellettem kisgyerekek önfeledten ugrálnak a szédítő mélység felett.
Chicagóról kevesen tudják, hogy itt épült a világ első felhőkarcolója, innen származik a jazz, sőt a május elsejei munka ünnepe is, itt élt és „uralkodott” Al Capone, és ez az eredeti kiindulópontja a később legendássá vált 66-os útnak és a keletet a nyugattal összekötő transzkontinentális vasútvonalnak is. Mégsem ezért érdekes és lenyűgöző ez az amerikai nagyváros. Chicagónak stílusa van.
Egy tényleg nagyszerű mérföld
A magaslati élmény után belevetem magam a város forgatagába. Nincs konkrét célom, sétálok, figyelem az embereket, az üzleteket, és néha felnézek, fölöttem néhányszáz emelet. Sokan vagyunk az utcán, még sincs tömeg. Pedig a városban közel három millióan élnek, persze a turistákat nem számolva. Az agglomerációval együtt pedig közel annyian laknak itt, mint egész Magyarországon. A régi, elegáns XIX. századi épületek és az újkori magastornyok abszolút összhangban vannak. Így jutok el a Magnificient Mile-ra, amely Chicago legismertebb útszakasza, a méltán híres Michigan Avenue egy mérföldes része a Chicago folyótól az Oak Street-ig.
Az Egyesült Államok számos híres felhőkarcolója található itt, így a Trump International Hotel and Tower impozáns épülete, a híres Allerton hotel és a John Hancock Center, a legendás Chicago 360-nal. A nagyszerű mérföldön összesen 460 üzlet, 275 étterem, 51 hotel található és állítólag évente 22 millió turista sétál végig rajta. Én is megteszem! Különleges az atmoszféra és a stílus, magával ragad a város az első pillanattól.
Vizek közt
A hosszú séta után a Chicago folyónál a Shoreline társaság városnéző hajóját választom, hogy Chicago építésének történetét közelebbről is megismerjem. Az Architecture Tourt nem szabad kihagyni, a hajó bejárja a város legszebb vízi útjait. A fedélzeten az idegenvezető elképesztő tempóban mutogatja a felhőkarcolókat és sorolja a sztorikat, egy óra múlva már úgy érzem, az egész város történetét ismerem. A nyitott hajóról látom a régi elegáns házakat, az új impozáns felhőkarcolókat, és innen igazán jól ki lehet venni egy-egy épület részleteit, amit egy szárazföldi séta során nem veszünk észre. A csatorna partján, a jachtgarázsok mellett hangulatos kis éttermek, némelyik teraszán elegáns hölgyek és urak éppen koktéloznak, máshol a turisták, kezükben egy dobozos sörrel, lógatják lábukat a víz fölé.
A túra vége a Michigan-tó partja, a híres Navy Pier, amely egykor dokkoknak, raktáraknak, sőt börtönnek is helyet adott, ma azonban a város egyik legnépszerűbb szórakozóhelye. Az egy kilométer hosszú mólon a többi közt éttermek, múzeumok, Shakespeare színház, IMAX mozi található. A tó telis-tele kisebb-nagyobb jachtokkal, az este közeledtével szép lassan megtelik a kikötő, és benépesül a móló. Az egyik étterembe beülök és kipróbálom a dish pizzát, ami egy igazi chicagói különlegesség. A tésztájában sajt van, ettől a pizza háromszor olyan vastag, mint egy olasz változat. Miközben az ételt várom, nézem a naplementére kifutó vitorlást, rajta elegáns pezsgőző társasággal. Szombat lévén sokan várják a tizenegy órás tűzi játékot. A hátteret a felhőkarcolók adják. Már megszoktam: stílusosan.
Pingvinek és az impresszionisták
Persze egy nap közel sem elég a város megismeréséhez. A gazdag kulturális kínálatból először a chicagói akváriumot választom. A Shedd Aquariumhoz a Navy Pier-től vízi taxival is eljuthatunk, amit mindenképpen próbáljunk ki, mert a 15 perces úton a metropolisz felhőkarcolóinak sziluettjében gyönyörködhetünk. Az 1930 óta működő tengeri múzeumban a világ összes tengerének élővilágát megismerhetjük, de beülhetünk itt delfin vagy fóka showra, 4D-s mozi előadásra is, sőt pingvineket is láthatunk, na meg rájákat is simogathatunk. Ha tehetjük, szánjunk rá egy napot! Ugyanúgy igaz ez a Museum of Science and Industry-ra, amely a belvárostól kicsit távolabb található. A múzeum felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt nagy élmény, rengeteg játékkal, gyakorlatilag egy tudományos interaktív kiállítás, ahol akár saját 15 méter magas tornádót is létrehozhatunk, vagy beülhetünk egy igazi tengeralattjáróba is.
A városba visszatérve egy sétát teszek a város egyik nagy parkján, a Buckingham Fountain Flower Gardens-en keresztül, melynek szép szökőkútját mindenki lefényképezi. Ez az óriási terület a tó partjáig húzódik és tele van parkokkal. Persze mindegyik más, mindegyik rendezett és mindegyikben van valami látnivaló. Ettől is élhető és varázslatos ez a nagyváros. A Millenium Parkban Chicago egyik jelképénél a babnál, azaz a felhő kapunál (Cloud Gate) én is megállok. Itt mindenki igyekszik elkészíteni a maga képét a babban tükröződő furcsa alakot öltő felhőkarcolókkal. A bab egyébként csepp formájú köztéri műalkotás, melyet Anish Kapoor tervezett.
A park másik végén ismét kihasználom a City Pass-om, betérek a helyi szépművészeti múzeumba (The Art Institute of Chicago), ahol rengeteg impresszionista és avantgárd festő képét csodálom meg. A lenyűgöző Monet-k, Manet-k, Picasso-k mellett kevesebb időm jut az óriási ázsiai és az amerikai indián kollekcióra. Ide is kell egy nap…
Nézz, nézz az ég felé!
A sok benti program után a levegőre vágyom. Szó szerint. A Chetours helikopter terminálja a belvárostól kicsit távolabb található. A piros helikopterek többféle túrát csinálnak, lehet napközben, naplementében és persze éjszaka is repülni. Pilótám pillanatok alatt a felhőkarcolók fölé emelkedik, és rögvest láthatjuk a Willis torony antennáit. Egy nagy kanyar, és máris a Michigan-tó felett repülünk, alattunk a Navy Pier óriáskereke miniatűr játéknak tetszik, majd feltűnnek a zsúfolt városi strandok. Egy újabb kanyar és a Michigan Avenue felett vagyunk, alattunk az óriási parkok és a Buckingham szökőkút égbe törő vízsugara.
Este ismét a magasba vágyom: irány a Chicago 360, azaz a John Hancock Center 94. emeletén található körpanorámás kilátóterasz, ahonnan a város másik részét csodálhatom meg az esti kivilágításban. Persze itt is van egy extrém attrakció, a TILT. Ez nem más, mint egy a város fölé kihajoló mozgó üvegablak, ami 30 fokban megdől és így a bátor látogató a Michigan Avenue felett lebeg 300 méteres magasságban. Hogy a stílus városától megfelelőképp búcsúzzak, iszom egy koktélt az ezer láb magasan található kávézójában.
Almásy Gyula
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez