Balkán körút

A 2017-es év eddigi talán legkiemelkedőbb élményét számomra nem valami hatalmas, egzotikus út jelentette, hanem kérlek szépen, a tavaszi balkán körutam. Nem szeretném megmondani a tutit, mert nyilván rengeteg része van ennek a régiónak, amiket nem sikerült egyetlen út alatt felfedeznem, de bemutatom az én útitervemet, a számomra legkiemelkedőbb élményekkel, hátha néhány dologhoz Neked is kedved támad.

Első nap – utazás Tiranába. Először is az albán fővárosba repültem, a Wizz Air vadiúj útvonalán (konkrétan az első járaton ültem, ami a két város között ment, jól le is spriccelték a gépünket két oldalól vízsugárral érkezéskor). Érkezés után Tiranában sétálgattam órákon át, és bár a városnak nincs valami sok, világhíres wow-kategóriás látnivalója, de a belvárosnak szerintem valami szuper hangulata volt. Annyi fa, növény, zöld, mindenütt, annyi klassz étterem, bár, satöbbi, nagyon tetszett. Csak úgy lődörögtem itt, minden különösebb cél vagy nevezetességről nevezetességre rohangálás nélkül, és nagyon bejött a hangulat.

Második nap – kirándulás Beratba. Egy privát idegenvezetős út keretében jutottam el Beratba, az “1001 ablak városába”, ami amúgy életem talán legjobb ilyen, befizetett kirándulós programja volt. A vezetőm szuperül beszélt angolul, óriási tisztelet, hogy mennyi mindent tudott és mennyire érdekesen tudott mindenről beszélni, és csodálatos volt kicsit a vidéki Albánia életébe is betekinteni, miközben egy csomót tanultam az ország történelméről és kultúrájáról. Ha Albániában jársz, akkor Beratot szerintem semmiképp se hagyd ki!

Harmadik nap – utazás Montenegróba. Naponta több busz is közlekedik Tirana és Montenegró több, turisztikailag fontos városa között. Én Kotorban foglaltam szállást, de a busz megállt a fővárosban, Podgoricában, és a népszerű tengerparti városkában, Budvában is. Kotor, mint település, egy picike hely, egy-két óra sétával bejárható az egész, de maga a kotori öböl annyi látnivalót, cuki kis települést, gyönyörű túralehetőségeket, ezernyi felfedeznivalót kínál, hogy hetekig el lehetne itt lenni. Az első estémen felmásztam a kotori erődhöz, ami teljesen ingyenes amúgy (elvileg olyan 45 perc mászás, hát nekem ez mondjuk több, mint egy óra volt, mert menet közben kicsit leesett a cukrom és meg kellett állnom), és olyan kilátást nyújt az öböllel, hegyekkel, és Kotor épületeivel a szemed előtt, aminél én nem sok szebbet láttam életem során (lsd. a lenti fotón).