Rengeted belső munka és önsanyargatás, de a környezetedet mégsem érdekli és nem is látja, hogy Te:

-Mennyit teszel meg azért, hogy az adott probléma megoldódjon és hányszor kezded újra, hogy még tökéletesebb legyen az eredmény.

-Hogy mennyi időt, energiát adsz bele abba, hogy a kedvükben járj és ezáltal azt érezd, hogy megugrottad a mércét.

-  Mennyit szorongsz , azon hogy változtass magadon, hogy még szebb, csinosabb és éppen olyan legyél mint, amit Te gondolsz belül, hogy olyannak kellene lenned, hogy még jobb legyél. Ennek azonban sosincs vége, hiszen mindig van mit változtatni, sose leszel elég jó a saját szemedben..

Ezek az önkorlátozó programok, csak arra jók, hogy a felszínt kezeld és elvigyék a figyelmedet a valódi problémáról, méghozzá arról, hogy félsz, nem vagy elég szeretetre méltó mások szemében, arra hogy megkapd, amit talán sose éreztél, hogy feltétel nélkül elfogadnak és önmagad lehetsz bármikor.

Nyilván könnyebb egyre több önfejlesztő könyvet elolvasni, ami ad egy nagyobb rálátást a problémádra, de a gyökérproblémát nem kezeli. Természetesen jobb mint a semmi, de ez nem fogja kezelni a maximalizmust, ha nem érted az okokat, hogy mi miatt alakult ki benned.

Persze, hogy könnyebb túlkompenzálni a szorongást és bizonytalanságot pótcselekvésekkel, bulizással, dohányzással és egyéb tevékenységekkel, ha tompítja benned az űrt.

Az is könnyebb út, hogy folyamatosan gyűlik benned a feszültség, amíg le nem vezeted a környezeteden vagy éppen újra magadon, önromboló tevékenységekkel.

Ezek nem egyszerű dolgok, ha nem érted a saját működésedet és emiatt magadat okolod. Semmi baj nincs ezzel, hiszen sosem tanultad meg, hogy ahogy csináld a dolgaidat és ahogy kinézel, az nem annak a függvénye, hogy Te mennyire vagy értékes.

Nem az a valódi kudarc, ha kiderül rólad, hogy nem vagy elég jó a környezeted számára, hanem az, hogy folyamatosan benne tartod magadat ebben a bizonytalanságban és nem mersz önmagad lenni és ebben kiteljesedni, hogy soha sem lehetsz elég büszke önmagadra és az értékeidre, mert a kis hang a fejedben, ami gyermekkorból a romboló környezet hatására alakult ki, sosem lesz elégedett veled.

Nőként ( férfiként sem ) soha sem válhatunk tökéletessé, hiszen ez az emberi lét sajátossága, mindenkinek vannak hibái, ami miatt szerethetőkké is válhatunk mások szemében.

Szerinted mit érsz el a maximalizmusoddal, mi lesz ennek a következménye?

Kinek fog fájni a legjobban, ha néhány év múlva rájössz, hogy egy csomó időd elment arra, hogy fenn tarts egy látszatot magadról, aki nem is te vagy és ezáltal senki sem ismer  majd igazán, még te sem a valódi önmagadat ? 

Az általam mentorált önbizalomhiányos és maximalizmussal küzdő nők, gyakran már az első alkalmakkor felismerik a saját önkorlátozó működésüket, és elkezdik beépíteni a változáshoz szükséges hiedelmeket.

Ennek a folyamata, ott kezdődik, hogy a maximalizmus mögötti bizonytalanságot kezdjük el feltérképezni, hogy honnan ered és miért alakult ki.  A bizonytalanság mélyebb gyökerei  sokszor vissza vezethetőek olyan szituációkhoz, amikor nem érezted azt, hogy a környezeted támogat és feltétel nélkül elfogad. Minden ilyen helyzetet egyesével beszélünk át és egy  általam használt technika által feloldjuk ezeket az elakadásokat.

Ha kizárólag a saját értékeidre fókuszálsz és naponta tudatosítod magadban az eredményeidet és a sikereidet, egy idő után meg fog benned jelenni a támogató Én részed, aki nem büntetni fog, hanem elismerni és örülni a sikereidnek. Ha értő figyelemmel tekintesz magadra , mintha a saját gyermeked lennél, és feltérképezed, hogy mi vezetett el odáig, ahol most vagy, akkor a perfekcionista szorongás is csökkeni fog és megérted, miért így működsz.

Ha leszámolsz, azzal a részeddel, aki folyamatosan bánt téged legbelül, akkor az eredmények és a visszajelzések is maguktól jönni fognak, és már kevésbé lesz kényszeres a működésed.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• perfekcionista tökéletességre való törekvés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!