Az egyedüllét nem arról szól, hogy látványosan nem kellesz senkinek

A hosszú ideje egyedül élőkre kevéssé jellemző, hogy elsietnék a dolgokat és össze-vissza vetnék bele magukat tiszavirág életű kapcsolatokba. Ez tudatosság dicséretes, de közben kell a nyitottság, a spontaneitás, a játékosság, a fent említett elérhetőség érzése a szerelem számára, hogy ki tudja mondani a következő szavakat: készen állok, hajlandó vagyok, kíváncsi vagyok. Ezek nélkül nem lehet új párkapcsolatot kezdeni. A magányhoz szokott, és abban elégedetten élni tudó ember önismeretre tett szert, megtanult felemelt fővel nemet mondani, elsétálni a méltatlan helyzetekből. A nehézségekből, csalódásokból elsajátította a leckét, és már képes azt mondani, az összetört szív jó, értelme van, jelentősége van, ebből is tanultam. Mutatja, hogy valamit megpróbáltam.

Nincs értelme teljes erőből belevetődni valami újba felejtés, figyelem elterelés, vigasztalódás, vagy pillanatnyi önbizalom erősítés gyanánt, ezek a majdnem kapcsolatok csak tüneti kezelések, ideiglenes fájdalomcsillapítás, mert az új szerelem mindaddig kudarcra van ítélve, amíg ki nem sepertük, el nem űztük a múlt összes démonját.

Volt ideje gondolkodni azon, mire van szüksége, és főleg, hogy mire nincs. Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat puha, komfortos fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egyedül is tudni kell virágozni, szoros gyökerekkel talpon maradni, tépáztatva lenni, majd újra erőre kapni, és felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, és így kellene élni ezt az életet mindenkinek.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.