Az alacsony önértékelés 3 biztos jele a párkapcsolatokban

Bántalmazás eltűrése. A testi-lelki terror, a folyamatos elfojtás, tagadás, életfogytiglan tűrés nem csak a párkapcsolatot mérgezi módszeresen, hanem pusztító hatással van az elszenvedő fél egészségére is, és állandó, feldolgozhatatlan stresszt jelent. Hogyan manipulál a bántalmazó? Finom szenzoraival megérzi a gyengeséget, és érzelmi megfélemlítéshez folyamodik. Gúnyolódik, mérgező szavakkal, nyilvános hisztikkel, elszigeteléssel, emberi kapcsolatok leépítésével próbálkozik, neki olyan emberrel van maradása, aki hagyja, hogy ő a vérét szívja, kicsontozza, sőt aki önként, önbecsülését, önbizalmát végképp elveszítve egészen picire töpörödik. Számára a gyenge, támaszkereső személyiség a megfelelő ember, kizárólag lelki, szellemi dominanciával lehet rá hatni. Aki nincs tisztában az értkeivel, az hajlamos arra, hogy minden konfliktust magára vállaljon, és azért is bocsánatot kérjen, amit nem követett el.

Szexszel próbál önigazolást nyerni az értékeiről. A testét kínálja, hogy valaki szeresse. Önbecsülést vesztett létének labirintusából ez az egyetlen kivezető út a pillanatnyi érzelmi komfort felé. Manapság elfogadjuk, ha egy nő kezdeményez, mégis a férfiak többsége azt állítja, nem sok esélyt ad ilyenkor egy komoly kapcsolatnak. Tehát csupán megadja magát, sodródik az eseményekkel, és mivel vadászösztönét nem piszkálta fel senki, nem válik érdekeltté a kapcsolat kialakításában.

Történik szívtörés, gyermekkori traumák, romboló életesemények, melyek az önértékelés sérüléséhez vezethetnek. Ha azonban megbocsájtottam önmagamnak, akkor megtanultam a leckét, és többé nem ostorozom önmagam, hogy mi lett volna, ha... Egy önleértékelő embert nehéz kiragadni az állandó önostorozás állapotából, de szerelemmel, odaforduló, őszinte szeretettel, terápiás beszélgetésekkel, és ami a legfontosabb: az ő saját, megegyező akaratával, együttműködő szándékával mégsem lehetetlen. Nem teljesíthet senki mindig mindenben ezer százalékon, és ha éppen kudarc érte, vagy egyszerűen csak éli a „szürke” hétköznapjait, akkor is lehet elég jó, sőt szerethető. Nem változnia, vagy javulnia kellene, hanem csak megismerni, és elfogadni önmagát. Az önszeretetnek semmi köze a tökéletességhez, ezt kellene megtanulni mindannyiunknak.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.