Nem kecsegtet könnyű úttal, sem csodás gyógyulással. Nem mossa át az agyunkat instant megoldásokkal, sem pozitív maszlagokkal. Segít látni a valóságot és mutat néhány utat, amin magunk is elindulhatunk a változás felé. Bármivel állunk is szemben, egyet mindig szem előtt kell tartanunk: igenis, képesek vagyunk önmagunkat alakítani. De tudnunk kell azt is, hogy nem léteznek csodaszerek és, hogy nincs minden problémára megoldás. Jellemzően olyasmikre gondolunk ez alatt, mint a halál vagy a tartós betegségek. Ebben az esetben ugyanis, nem az a feladatunk, hogy megváltoztassuk a megváltozhatatlant, hanem az, hogy megtanuljunk együtt élni vele, elviselhetővé tegyük azt. 

Egyetlen percig sem próbálja elhitetni velünk a könyv, hogy könnyű dolgunk lesz vagy azt, hogy nem fog fájni. Nagyon is fog. Ahogy Almási Kitti fogalmaz: "az életben bizonyos dolgokat csak roppant eltökéltség és sok szenvedés árán lehet érni". Sokan nem kérnek belőle. Mármint a szenvedésből. Mert azt gondolják, hogy el lehet menekülni a problémák elől. Pedig nem lehet. Hiszen

"attól, hogy mi nem foglalkozunk a problémával, a probléma még foglalkozik velünk." 

Bármennyire is próbáljuk rejtegetni, előbb-utóbb valamilyen formában előtör majd és mindenképp szembe kell néznünk vele. Ha máskor nem, hát életünk végén, mikor egyszeriben ráébredünk, hogy mennyi mindenből maradtunk ki a félelmeink, szorongásaink miatt és mennyire nem azt az életet éltük, amit annak idején álmodtunk magunknak. Ennek okán aztán, bármilyen kellemetlen dologról is van szó, célszerűbb, ha szembe nézünk vele és nem próbáljuk rejtegetni, hiszen egyszer úgyis megtalál. 

A könyv címe egyébként eredetileg az lett volna, hogy És akkor mi van?, utalván arra, hogy bármekkorának is tűnnek a félelmeink, valójában mindig rosszabb maga a rettegés, mint  a lehetséges legborzasztóbb végkimenetel. Ha feltesszük magunknak mindannyiszor az És akkor mi van? kérdést és válaszaink között nem szerepel a halál, akkor nagy valószínűséggel túl fogjuk élni. Ergo, bátornak kell lennünk és meglépni azt a valamit, bármennyire is félünk tőle. 

Belénk van kódolva a félelem, hiszen a túlélésünket szolgálja. Természetes dolog az, hogy félünk bizonyos dolgoktól és rendkívül hasznos is néhány helyzetben. Ám, ha a félelem már nem kapcsolódik konkrét veszélyhelyzetekhez, sokkal inkább állandósult szorongássá alakult, akkor, ha engedünk neki, beszűkíti majd az egész életünket. Ilyenkor kerülünk méltatlan helyzetekbe, ragadunk rossz kapcsolatokban, értékelődünk le a magunk és mások szemében is. 

Meg kell tanulnunk irányítani a félelmeinket, tudnunk kell összpontosítani a céljainkra, kőkeményen dolgozni egy olyan életért, amit mindig is élni szerettünk volna. Különböző megküzdési stratégiák elsajátításával, ha szükséges szakszerű segítség! igénybevételével, képessé válhatunk arra, hogy a külvilág helyett önmagunkra koncentráljunk és kihozzuk magunkból a lehető legtöbbet. Ehhez pedig az első lépés az, hogy megpróbálunk

Bátran élni. 

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• életszemlélet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!