Amikor nem tisztel eléggé

Másrészt mindenkinek kell, hogy legyen egészséges önbecsülése, hogy ne engedje magát lábtörlővé tenni, legyen képes nemet mondani, határokat húzni, felemelkedni, koronát igazítani, ahogy azt kell, és kilépni a méltatlan, mérgező viszonyokból.

A tisztelet hiányának intő jele lehet az adok-kapok egyensúlyának felborulása: a gesztusok elfogadása, természetesnek vétele, ugyanakkor a viszonzás hiánya. Sőt, mindezek maguktól értetődővé válnak, mert alanyi jogon járnak, a köszönöm, bocsánat, kedves tőled kifejezések egyszer csak mind kikopnak a kapcsolati szótárból. Verbális, vagy fizikai agresszió, megalázás, túlzó viccelődés, folytonos élcelődés, gúnyolódás, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak, múltjának állandó feszegetése, testi tulajdonságaira, vagy személyiségére vonatkozó folytonos kritikák, hajviseletének, öltözködésének megszabása is mind intő jelek lehetnek.

Pedig a tisztelet nem túlzott alázat, nem egyenlő behódolással, vagy őszintétlen, mézesmázos, manipulatív hajbókolással. Az elismerő szavak célja nem az, hogy hízelgéssel vigyem keresztül az akaratomat, hanem az elismeréssel a szeretetem válik megtapasztalhatóvá, mindez pedig viszonzásra fogja ösztönözni a társamat. A szexuális önzés, egymás vágyainak, szükségleteinek semmibe vétele, figyelmen kívül hagyása mind a tisztelet hiányát jelzik. Nem tiszteljük egymást, ha már nem akarunk kívánatosak lenni, mert a másiknak úgyis mindegy, alapvető higiéniai szabályokat hanyagolunk el, ápolatlan, rendetlen, többnapos, elhanyagolt külsővel próbáljuk a libidót szítani hasztalanul, aztán megy a sértődés, hogy biztos van valakije. Soha nem érezhetünk olyan szintű érzelmi biztonságot, hogy mindezeket elhanyagoljuk.

Egy nő akkor lesz hűséges, ha felnézhet a férfira és képes tiszteli. Egy férfit csak úgy tisztelhetünk, ha képes bizalmat adni, és azt őrizni is tudja. Tisztelni annyi, mint jól szeretni. Mikor szeretem őt jól? Ha szeretve, megbecsülve érzi magát, ha boldogabb, szabadabb, örömtelibb az élete mellettem, mint nélkülem.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.