Amikor a szeretősdinek vége

Tudod, a szerető állapotában való vegetálás nem való neked. Te hosszú távon nem vagy egy elköteleződésre képtelen, „hátha nő”. A hátha nők ugyanis meg vannak győződve arról, hogy nem elég jók. Állandó szeretethiányban szenvednek, ami testi érintéssel remekül kompenzálható, tehát egy nős férfi is megteszi számukra, ha éppen nem akad más. Szeretőnek lenni szenvedés, és szimpla megalkuvás. A szerető egy briliánsan ütős téma, az emberek nagy része ráharap és ízlelgeti, forgatja a szájában a szaftos szeretős történeteket. A szeretők pedig blogot írnak, naplót vezetnek, de valójában minden bejegyzést legszívesebben így kezdenének: Kedves naplóm, bocsánat, hogy ismét zavarlak.

Igen, a visszaeső szeretőknek külön terápiás csoport kellene, ahol helyére zökkenne az önértékelésük. Ehelyett önmaguk őrült, tébolyult pszichiáterei, maguknak írják fel a szerető státuszt antidepresszáns gyanánt, boldogan benyelik a hazugság kapszulát minden áldott nap, és örülnek minden feléjük dobott szeretetmorzsának.

A szeretőség nem teljesítendő életfeladat, nem valami olyasmi, amit ha az élet felkínál nekünk és nem élünk vele, holtunkig bolyongásra vagyunk ítélve az elmulasztott lehetőségek utcájában. Szeretőnek lenni gyakran csupán egyoldalú karitatív tevékenység, amely során elszürkült, befásult férfiak házaséletét színezed újra. Közben fokozatosan szürkíted, és halványítod a sajátodat, és a folyamat végén hiába keresed az igazi arcod különös ismertetőjegyeit a tükörben. A szeretőség egy érzékeny, lélek-intelligens nőnek nem való, nem való a képzelt szerelemketrecben való ücsörgés, ahol egyre csak várunk, ahol sosem kapunk eleget, akkor sem, ha a test jóllakott, a lélek sajnos halálra éhezik.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.